Sony Ericsson Vivaz – 1. rész

by pappfer

Hol is kezdjem? Talán a legelején.

Mindannyian olvashattátok pappfer bejegyzését, melyben részletezi, hogy mik is a körülmények, melynek következtében ezen rovata is beindult a blogunknak. Ám szeretném kiegészíteni egy kis személyes történettel, csak hogy a legeslegelején tisztázzuk, mit is tudtok majd Ti itt olvasni, miről fog szólni ez az egész.

Hét közepén hívott fel telefonon egy kedves fiatal hölgy, akivel még aznapra leegyeztettünk egy találkozót. Itt megbeszéltük, hogy mit fog a Sony Ericsson Portál kezdeni a próbakészülékekkel, milyen rendszerben kerülnek ki az írásaink illetve milyen formátumban, min lesz a fő hangsúly.

Nos, a fő hangsúly a felhasználói élmény. Nem fogok rajta sebességtesztet futtatni, nem fogok mélyreható hardvervizsgálatot folytatni, azt megteszik más oldalak, például partneroldalunk, a Mobilaréna. A mi célunk az, hogy bemutassuk a telefonokat, mint használati tárgyat. Erre meg is van a lehetőségünk, hiszen a nagy mobilkommunikációs oldalakkal ellentétben nálunk nem egy-két hétig, hanem egy-két hónapig vendégeskedik egy készülék, így ezalatt komplett véleményt tudunk nyilvánítani. Különbség még az is, hogy a felhasználók kérdéseire megpróbálunk választ adni, így ha valamit hiányolsz az írásunkból, akkor arra rákérdezhetsz fórumunkban, és így az egyik következő bejegyzésben kapsz rá választ, ha képességeink nem korlátolnak minket.

Ez természetesen nem zárja ki annak a tényét, hogy a tesztidőszak végén egy izmosabb beszámolóval ne kedveskedjünk nektek.

Akkor kezdjük is rögtön a legelső készülékkel.

Első körben egy Sony Ericsson Vivaz került hozzám, a hazai tesztpéldány. Tekintve, hogy a fényképezőgépem szervizben van, nem tudtam igényes képekkel készülni, a hiányomat a közeljövőben pótolni fogom, ígérem.

Hogy ne legyen ilyen lecsóba csapós a post, kezdjük valami általános bevezetővel. A Sony Ericsson az UIQ platform 3. verziója óta nem rukkolt elő semmilyen épkézláb készülékkel az okostelefonok piacán. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Az UIQ volt az egyetlen olyan platform, ami támogatta az érintőpanelek használatát. A legelsőtől a legutolsó készülékig, mely a svéd-japán gyártó smartphone kollekcióját kívánta bővíteni, mind érintésérzékeny képernyővel rendelkezett.

A legelső UIQ készülék, a P800 a maga idejében forradalminak számított, bár a technológiát már a monokróm kijelzők idejében is alkalmazták, többek között a Motorola vagy hogy ne menjünk messzire, az Ericsson is. A készülék operációs rendszert futtatott, mely akkoriban indult fejlődésnek a Nokia Symbian megoldásával közös tőről fakadván, de eltérő utakon. Az UIQ sikernek örvendhetett, az UIQ harmadik verzióját olyan készülékekbe pakolták bele, mint az M600 vagy a P1i, és hogy ki ne felejtsem, a W960i. A rendszer stabil alapokkal rendelkezett, nem volt rá sok panasz. Egészen az utolsó próbálkozásokig. Ugyanis az utolsó UIQ rendszerű telefonok (G900, G700) rendkívül gyenge, konkrétan az előbb felsorol készülékekkel azonos hardveri alapokon álltak, ám korszerűbb felületet kaptak. Ez processzort nagyban terhelte, így nem lettek népszerűek a készülékek. Talán ennek köszönhetően nem került soha piacra a sokak által várt BeiBei vagy Paris. De hogy ne kanyarodjunk el nagyon, a Sony Ericsson által istápolgatott haldokló UIQ platform felett eljárt az idő, közben az S60 rendszer – melyet a Nokia és a Samsung is használt – aktívan nyert teret a telekommunikációs világban. Egy hibája volt csak. Nem lehetett az S60 rendszert érintőpaneles készülékre optimalizálni.

Ezt a hiányt hivatott megszüntetni a Symbian Foundation, mely közös nevezőre hozta a Nokia megoldásait és fejlesztéseit az UIQ által kedvelt megoldásokkal. Így született meg az S60 Touch, melyet többek között a Nokia 5800, N97 is használ. És a jelenleg általam használt Sony Ericsson Vivaz is.

A készülék kellemes darab, nem nagy, egy 5800-s Nokia mellett hihetetlenül vékony is. A kijelző rezisztív panel, felbontása 360×640 pixel. Mit is jelent a rezisztív panel?

A rezisztív panel működése eléggé egyszerű. Adott két feszültséggel teli réteg melyek között van egy kis hézag. Ha a képernyőt megnyomjuk, akkor a nyomás pontjánál ez a két réteg összeér, ennek hatására a két fóliaréteg töltése megváltozik, ennek helyzetét a processzor számolja ki, ennek alapján tudunk navigálni a menüben. Ezt a technológiát nyomásvezérléses kezelésnek is nevezhetjük szép magyar nyelvünkön, puritánabb szóhasználattal.

Mi a rezisztív panel nagy hátránya? Nos a mostanában oly felkapott multitouch nem valósítható meg ilyen panelekkel. Bár egyre többfelé hallani olyan rezisztív panelekről, mely továbbfejlesztett változatok, így a többujjas vezérlést is lehetővé teszik. Tulajdonképpen a technológia nem elavult, egyedüli ok, amiért szidni lehet, az az átkozott multitouch.

A Vivaz elején találjuk még a híváskezelő gombokat és a menügombot, továbbá a kijelző felett egy fényérzékelőt. Videohíváshoz nincs második kis kamera, lényegében a funkció ezáltal értelmét is vesztette. Ez egy rossz döntés volt, mert ha a hátlapon lévő optikát használjuk, akkor bizony pont elveszti értelmi lényegét a videohívás. Azaz, minket látnak, de mi nem látjuk a másik felet. Megoldás lenne a zsebtükör használata. Tételezzük fel, hogy ez nem megvalósítható. Ez egy fekete pont.

A készülék bal oldalán találjuk a 3,5mm-es fülhallgató kimenetét és a microUSB portját is. Itt található még a készülék hangszórója is. Hangja van, de nem tiszta. Mintha egy tenger fenekére süllyesztett dobozba lenne zárva a készülék, mi meg a víz felszínén ülnénk egy csónakban. Dobozhang a köbön. A készülék jobb oldalán hangerőgombok fogadnak minket. Itt találjuk még a pulzáló kék LED diódát, mely a kamera beizzításakor lélegzik egyet és ezzel körülbelül ki is veséztük a szerepét. A jobb oldal alján két gomb is van. Egy a videofelvételnek egy pedig a képkészítésnek.

Ha már a kamera gombjainál tartunk, akkor át is léphetünk a hátlapra, ugyanis itt van a készülékért rajongók álma. Nevezetesen a LED segédfénnyel felszerelt 8.1 megapixeles felbontású kamera, melynek videórögzítési képessége igen kiemelkedő, ezt a hátlapon hirdeti is két nagy betű: HD. Már a gyártó által publikált videók után is mindenki vakarta össze az állát a földről, ám nem kevesen kételkedtek. Nem kell.

Ugye mondtam hogy nem. A készülék videóvételi képességei brutálisak. Ez sajnos nem mondható el a kameráról, a képek minősége ugyanis hagy némi kívánnivalót maga után. A készülékkel készült képeket EZEN a linken tudjátok megnézni. Ez az album frissül is, igaz nem folyamatosan, de egészen a tesztidőszak végéig lehet majd nézegetni, lesznek új képek dögivel. Ha lövök valami jót, azt egyből feltöltöm.

És mára ennyi volt. Tekintettel arra, hogy nincs most fényképezőgépem, se olyan screenshotter programom, ami hajlandó lenne mindenféle szoftvere buhera nélkül futni a készüléken. Legközelebb kicsit belemászunk a menübe, a szoftveres részét tapogatjuk ki a dolognak, meglessük mire képes az S60v5 ezen a készüléken.

Addig is várom a kérdéseket és észrevételeket a fórumban, igyekszem majd reagálni mindre.

Kapcsolódó linkek:

0 comment
0

Related Posts