Nem tudok semmit. Rájöttem. Megannyi telefon járt már a kezemben, megannyi platformot próbálgattam már, és mindben otthon éreztem magam pár nap, esetleg pár hét után. Sőt vannak, amik rögzülnek is, így nem nehéz például, ha a teszttelefonból átrakom a kártyámat a kivénhedt Nokiámba, hisz ‘partizni’ azzal járok.
Valamit mégse tudok megszokni. Ez a valami pedig egy hibahalmaz. Tetszik, nem tetszik, kicsit azért márkafanatikus vagyok. Nem azt mondom, hogy a Sony Ericsson az isten, de szerintem magára talált a gyártó ismét, és egyre jobban tetszik a termékpalettája, nem szürke és egyhangú, mint mondjuk a Samsung vagy a Nokia által piacra dobott választék. Azt meg kell hagyni, sosem tudtam a mobilkommunikációról véres szájjal vitatkozni. Úgy vagyok vele, van az életben fontosabb dolgom is, mint hogy olyan emberekkel vitatkozzak, akik ölni képesek a véleményük igazáért egy olyan témában, mint mondjuk az iPhone. Elfogult vagyok. Kicsit. De ennyire nem.
Hogy jön ez ide? Úgy, hogy lássátok, szeretem én ezt a márkát, tehát senkit sem akarok lejáratni.
Képek? Nincsenek. Digitális gépemet anyám a táskájával együtt megröptette. Cirka harminc méter. Nem élte túl, majd lesz másik. Kijelzőképek? Ezt mindjárt mondom. És nem én vagyok a béna, rájöttem.
Történetesen hetek óta nálam van ez az Aspen. Nem rossz telefon ez. Sőt, a koncepció maga egy csillagos ötös. Csak a rendszer rossz. Kell ez a QWERTY, kell ez a szappan forma és kell az érintőképernyő is. Viszont nem kell Windows.
Nem tudom, hogy egy relatíve patinás vállalat hogyan adhat ki ekkora szutykot a kezéből. De most komolyan. Az informatikusok be voltak tépve, mikor ezt programozták, mindemellett az ellenőrző személyzet meg tulajdonképpen nulla IT hozzáértéssel bólinthatott rá.
Szép, jó, csilli-villi. De megeheti a fene, ha csöng és nem tudom felvenni, mert meghal. Napi 2-3 újraindítás. Miért? Mert a Windows rendszer felemészti a hardveres forrásokat, így ha egyszerre futtatok 2-3 alkalmazást, már lefagy. Nem egy piacra dobható modell, én tuti más rendszert tettem volna rá, vagy csak erősebb hardvert. De semmiképpen se engedtem volna így piacra dobni.
Működés közben azért vannak tapasztalataim. Pozitív és negatív is. Lássuk a prót.
- A QWERTY nagyon jól használható, jók a gombok és a nyomáspontok is teljesen megfelelőek.
- Hangos, kihangosítva is jól szól, ráadásul autóban is tudom használni, mert hallom mit mond a másik.
- Nekem személy szerint nagyon tetszik ez a GreenHeart dolog, bár a beépített pandamaci/napraforgó párost naponta nem sok kedvem van etetni. A környezettudatosság nálam jó pont.
- Masszív hardver. Semmi lötyögés, nyikorgás. Tényleg egyben van és tényleg használható. Egy vakut hiányoltam, de ezt leszámítva nagyon meg vagyok elégedve a készülék hardverével és összeszerelési minőségével.
- Az akksi. Nálam 2-3 napot bír, pedig WiFi és zenehallgatás is van benne, folytonos email-szinkronizálás és Facebook Update is teljesen szokványos, mindezt GSM hálózaton. 3G errefelé nincs, és nem is lesz.
Kontra.
- Windows…
- A multimédia rész eléggé gyenge. A hangminőség iskolai skálán nézve egy nagyon jóindulatú kettes. Nem szól jól, és ez nem a fülhallgató hibája.
- A kijelző felbontását tekintve nem, de méretét tekintve kicsi. A megjelenő ikonokhoz kell a stylus, semmiképp se tudod ujjal kezelni a telefont. Mindemellett napsütésben olvashatatlan.
Próbálok majd írni egy összefoglalót, egy hosszút. Hátha ragadt rám valami, de nem valószínű, hogy érdemlegesen tudnék róla szólni. Tamáshoz megpróbálom eljuttattatni a készüléket, hátha az ő lelkesedése elég lesz ahhoz, hogy egyáltalán írni lehessen az Aspenről. Nagyon jó telefon. Lenne, ha nem Windows futna rajta.
