A burkolat alatt
A szoftver előtt tekintsük át, hogy milyen hardverrel is szerelték a készüléket. A processzor kétmagos és 1,7 GHz-es órajelű, a chipset típusa pedig Qualcomm MSM8960T Snapdragon. A grafikai feladatokat az Xperia Z-ben is szolgáló Andreno 320-s gyorsító hajtja végre, RAM-ból pedig 1 GB került beépítésre.
Kategóriájához képest ideálisnak mondható ez a hardver, ennél igazából nem is feltétlen kell több egy viszonylag nagy tudású okostelefonba.
A 8 GB-os belső memóriából 5,8 GB áll rendelkezésre, és ez bővíthető 32 GB-ig micro SD kártyával, nem úgy mint elődjénél, melynél a belső memória 32 GB volt és bővíthetetlen, mondjuk ott nem is nagyon volt szükség a bővítésre.
A hátlap alatt egy kiszedhetetlen, 2370 mAh kappacitású akkumlátor található, ami viszonylag tűrhető üzemidőt produkál, persze ehhez átlagos használat szükségeltetik.
Szoftver
A készülék a 4.1-es verziószámú Jelly Bean-nel került piacra, ami csontra ugyanaz, mint az Xperia T és Z 4.1-es szoftvere, sőt, a 2013-mas Xperia modellekétől sem tér el szinte semmiben, így túlságosan nem fogok belemenni a jellemzésbe.
A Z-re már kijött a 4.2.2, így az SP-re is itt lenne az ideje, bár a következő frissítés a nemrég bejelentett 4.3 lesz, valószínűleg hamarosan, ugyanis a napokban a Sony gyorsabb frissítési ütemtervet ígért.
A sebességgel nincs gond, kellőképpen olajozottak az animációk és sebesség is korrekt.
A redőnyszerű képernyőzárfeloldást követően láthatjuk ugyebár a kezdőképernyőket, melynek oldalainak számát és tartalmát teljesen személyre tudjuk szabni, illetve a témát vagy a háttérképet módosítani.
A szokásos, oldalanként 4 x 5 ikont felvonultató főmenüben lehet keresni, eltávolítani, és rendezni tetszőlegesen a telepített alkalmazásokat.
Előre telepített alkalmazások
Az Xperiákon Google Chrome az utóbbi időben felváltotta a Sony saját böngészőjét, így már csak az van gyárilag feltelepítve, ami teljesen jól teszi a dolgát.
A zenelejátszó a szokásos, jóféle Walkman alkalmazás, melyben a zeneszám elindítása után ezúttal ritmus-villogást is kapunk a kijelző alatt, ha be van állítva.
Sajnos egyszer-kétszer előfordult, hogy egy szám elindítását követően vagy lejátszása közben akadt egyet-kettőt a zene.
A galéria (Album) a Jelly Bean-ben debütált változat, melynek párja a Filmek alkalmazás, melyek tartalmait egy kellemes felületen böngészhetjük. A világító sáv ilyenkor próbálja visszaadni az épp megtekintett kép színvilágát, ez általában össze is jön neki, néha nem igazán.
A közösségi oldalaink tartalmát a Timescapet nemrég leváltott Socialife-al tekinthehjük meg, akár a kezdőképernyőn is.
Persze a szokásos szervezőfunkciók, és még egy rakás jól ismert előre telepített alkalmazás is található még a készüléken, mint a Facebook, a Track ID zenefelismerő, az RDS funkciós FM rádió, a Wisepilot (próbaverziós), a NeoReader, az Office Suite, az Intelligens csatlakozás, az Xperia Link, és a Biztonsági mentés / visszaállítás.
Mini alkalmazások is részét képezik a szoftvernek már egy jó ideje, melyek lényege, hogy nem teljes képernyőn, hanem csak egy kicsi ablakban nyílnak meg.
Az Xperia Z-ben bemutatkozott energiagazdás menüpont itt is megtalálható, ami a becsült készenléti idővel tájékoztat, a STAMINA móddal kikapcsolhatjuk az adatforgalmat inaktív kijelző esetén, a Merülő akku- móddal megadhatjuk, hogy hány százalék alá merülve, és milyen funkciók kapcsoljanak ki, a Helyalapú wi-fi mód pedig csak elérhető hálózat esetén aktiválja a Wi-fit.
Körülbelül ennyit tartottam fontosnak megjegyezni a készülék szoftveres oldaláról, a következő és egyben utolsó részben a kamerás képességeké lesz a főszerep, valamint megosztom veletek a konklúziómat.
