A PLAY az a készülék, amit nagyon régóta vártak mind a Sony Ericsson rajongói, mind azok, akik közömbösen állnak a márkához, hiszen a Walkman és a Cyber-Shot után kiabált a nép egy játékos masináért, de végre megérkezett a “PlayStation” brand is. A Sony Ericsson és a Sony mérnökei próbálták úgy keverni a lapokat a készülék tervezésénél, hogy ha játszunk az eszméletlenül kényelmes legyen, de ha csupán egy ütős okostelefonra van szükségünk, akkor is tökéletesen használható maradjon a cucc!
Nekem konkrétan két problémám akadt a készülékkel! Az egyik negatívum a kamera és itt nem a minőségére vagy a felbontására gondolok, hanem a Sony Ericsson-tól nem megszokott “igénytelenségre”, eszméletlenül hiányzik róla az egy exponáló gomb, ugyanis a képernyő bökdösésével szinte lehetetlen normális képeket csinálni. A másik probléma a kamerával az a gyári Android kezelőfelület, ez rendben van más gyártók esetében, de azért a Sony Ericsson-tól nem ezt várja az ember.
A másik konkrét negatívum az a hátlap anyaga, itt sem az a baj, hogy műanyag, hanem az a tény, hogy a lakkozott felület 1 óra játék után úgy néz ki, mintha valaki megnyaldosta volna, az X10 szériánál megszokott matt hátlap lényegesen jobb választás lett volna.
Mindezen fent említett kritikákat ellensúlyozza a kényelmes kontroller, a szép kijelző és az erős vas. Tudom, jönnek majd a kommentek a dual processzor hiányáról, de mindenkit megnyugtatok, hogy a lehető legminimálisabb akadásokkal sem lehet találkozni. A játékok gyönyörűek és megtorpanás nélkül futnak, ha a rendszer jól van optimalizálva, akkor felesleges a nagyobb processzor, a PLAY esetében, ahogy a korábbi 2011-es Xperia készülékek esetében pedig tökéletes az optimalizálás.
Ami nekem még hatalmas félelmem volt az az üzemidő, pozitívan csalódtam! Rengeteg böngészéssel, 1 óra játékkal, 2-3 óra telefonálással vígan kibírt 1 napot. Nehezemre esett, de kipróbáltam játék nélkül a készüléket, csak okostelefonként használtam, némi SNS alkalmazás futtatással, böngészéssel, 1-2 óra telefonálással és 1 óra zenehallgatással a második nap este még 23%-on állt az akkumlátor. Tehát ebből a szempontból is hatalmas pipa jár a PLAY-nek, ugyanis majdnem sikerült meglőnie az Xperia neo-t az üzemidő szempontjából. Ja és majdnem kimaradt, hogy napi 8-10 órában folyamatosan be volt kapcsolva a Bluetooth is a LiveView miatt!
Tehát összességében nagyon jól csinálta a Sony Ericsson: vett egy Xperia arc, neo hardvert, egy minimálisat butított a kijelzőn, egy kicsit többet a kamerán, szétvágott egy PSP go-t, összehegesztette az egészet, rádobott egy frankó rendszert, adott mellé egy szép játékkollekciót és kész a PLAY. Játék mániásoknak tökéletes társ lehet, hiszen kapnak egy konzolt, amire valóban van több tucat igényes játék, mellé pedig egy tökéletesen használható okostelefont is, mindezt meglepően jó áron (én itthon többre számítottam).
Ha valakinek nincs szüksége az Xperia arc légiességére és a 8 megapixeles Exmor R kamerájára, akkor nagyon jó vétel lehet a PLAY, hiszen olcsóbb és nyújt 1-2 extrát, amit a nagytesó nem tud!
10 pontos értékelés:
- Design: 8
- Kijelző: 8
- Anyaghasználat és az összeszerelés minősége: 8
- Kezelhetőség, sebesség: 9
- Telefon funkció: 10
- Adatkommunikáció: 10
- Kamera: 6
- Zene és videó lejátszás: 9
- Akkumlátor: 10
- Ár / érték arány: 8
- Összesen: 8,6
Én várom az utódot, amire azt mondhatom, hogy: “Nekem ez kell!”, ugyanis annak ellenére, hogy a PLAY egy nagyon jó készülék én még mindig a neo kegyeiért küzdök! 😀
A tesztkészülékért hatalmas köszönet az LWp Kommunikációnak, a Sony Ericsson magyarországi PR ügynökségének!
