Telik-múlik az idő, már jó ideje nyúzom a Windows rendszerrel megáldott készüléket, de semmi élményem nincs benne. Keserűség maximum. Viszont most lehet a készülék másfél hónapos, én vagyok az első ‘tulajdonos’, szóval gondoltam leírom, miket érzékeltem így másfél hónap alatt. A szoftvert most nem fogok fikázni. Lehetne, de már inkább nem is foglalkozok vele. A központban most inkább a hardver tartóssága és minősége lesz. Vajon mennyire tartósak az anyagok és mennyire esett szét teljesen megkímélt használat mellet az Aspen.
Megjegyzés: A telefont nem dobáltam, nem feszegettem, nem rugdostam. Földre sosem esett. Tokban van tartva, nem teszem szándékosan egy zsebbe tok nélkül a kulcscsomómmal. Mindemellett nem szedem szét csak úgy hobbiból napi jelleggel, a hátlap csak a Reset gomb megnyomása esetén kerül le a gépről.
A megjegyzés fényében induljunk el északról délre. Kezdjük a telefon tetején. Itt minden rendben. A 3,5-s jack nem lötyög, a sarkokon nincs kopás. Kiváló így első ránézésre fentről.
Utána fordítunk egyet a telefonon, a kijelző és a billentyűzet van előttem. Először is nagy puszi a tükrös bevonatnak a kijelzőn, napsütésben vakon nyomogatom. Másodszor azért is nagy dicséret, mert kopik. Konkrétan ha stylussal használom a telefont, akkor a kis pálcika hegye nyomot hagy ezen a fényes rétegen. Megnéztem, semmi se áll ki belőle, az M600 stylusáva is kopik a festék vagy fólia vagy a fene tudja mi ez. Nem jó hír, az szent. El se kell hagynunk a kijelzőt, máris itt a második probléma. A hangszóró nyílásába akarva-akaratlanul is belemászik a por, majd ott is marad. Ezt hetente tisztítom fogpiszkálóval, mert egyszerűen nem hallom, hogy a másik fél mit mond. Nagyon könnyen piszkolódik.
A vesszőparipám a billentyűzet. Érdes festék van rajta, matt fekete. Vagyis az volt. Jelenleg szépen csillog, az érdes részek elkoptak, a billentyűk sarkainál eléggé látszik, melyek azok a karakterek, amiket legsűrűbben használok. A navigációs gombok krómhatású pereme is kopik, de meglepően lassan. Szintén meglepő, hogy csak azért kopik, mert ha benyomom, akkor hozzáér a neki kiszabott előlapi peremhez. Fekete pont.
Oldalra fordítom a telefon, itt csak az USB csatlakozó van. Konkrétan ki van kopva a környéke teljesen. Nem azért, mert nem találok bele a kábellel. Egyszerűen szűk a műanyag vájat, éppen ezért az USB-fejen található két kis pöcök mély árkot kezdett ásni a résben. Ráadásul oldalról is szűkös a rés, így mindkét oldalon lekopott a festés. Nem szép.
Hátlap. Nem látszik, hogy karcos lenne, pedig sokat van a hátulján a készülék. Érdekes módon a felület, amire felfekszik ilyenkor, makulátlan. Egy baj van csak a hátlappal. Recseg. Nem is kicsit. Egy-egy sms vagy email megírása alatt végig nyöszörög és recseg. Nem kelt abszolút semmilyen minőségi érzetet. Lehet, ha nem kéne heti nyolcszor megnyomni a Reset gombot a sok fagyás miatt, akkor bírná sokáig. De így ez egy rossz pont megint.
Másik oldalt csak a két hangerőgomb van. Ezek is makulátlanok. A telefon alján semmi sincs.
Továbbra se vennék ilyen telefont, egy X10 mini pro vagy éppen egy Vivaz pro százszor jobb vételnek tűnik, sőt bizton állítom, hogy jobb vétel mind a kettő. Ez a készülék egy vakvágány, egy érdekes minőségű újrahasznosított házban egy közepes hardver egy ritka bogaras szoftverrel. Nem prémium, az már biztos.
