Bevezető
Elég jó ötletnek bizonyult hogy a Sony két évvel ezelőtt szinte lényeges butítás nélkül lekicsinyítette a sokaknak hatalmas méretű csúcsmodelljét (Z1), ami ugye a Z1 Compact személyében testesült meg. Ezúttal az azonos koncepcióra épülő Xperia Z3 Compact érkezett meg hozzám tesztelésre, ami a számozás ellenére pont annak a készüléknek az egyeneságú leszármazottja, tehát kimaradt a Z2-ből a Compact változat, ami annak tudható be, hogy a Z1 Compact eleve később jelent meg a piacon a Z1-nél és nem volt annyira szükséges utódmodellről gondoskodni egészen a Z3 bejelentéséig, ahol már egyszerre került bejelentésre a kompakt és a nagy verzió.
Mindkettő készülék továbbra is inkább ráncfelvarrásnak tudható be (kicsit újabb hardverkomponensek és variálás a készülékházakon), minthogy különösebben figyelemre méltó fejlesztésekkel ruházták volna fel őket. Manapság már mondjuk nehezebb is ilyenekkel villantani a gyártóknak, vagy esetleg parasztvakításnak tűnhetnek.
Amikor a Z1 Compact-ot teszteltem annak idején, reménykedtem benne hogy a kijelző körüli kávát vékonyítani fogják és egy picit vékonyabb lesz a készülékház majd az utódmodellen, így örömmel fogadtam, hogy a Z3 Compact már megfelel ezeknek a kívánalmaknak egy kecsesebb készülékházzal és jobb kijelző-előlap aránnyal.
Tartozékok
A tesztkészülék bizalomgerjesztő kinézetű és kialakítású fehér dobozában egy USB kábelt és egy töltőfejet találtam, de úgy hallottam, headset is jár hozzá.
Ergonómia, külső
A modellváltásokkor jól megszokott méretnövekedési tendencia mostanság már mintha kezdene alábbhagyni (legalábbis a Sony esetében), ami megmutatkozik a Z3 Compacton is, ami széltében és hosszában (127 x 65 mm) pontosan ugyanakkora maradt mint a Z1 Compact, ami örvendetes tény. Pláne annak a fényében, hogy nagyobb lett a kijelző (ezáltal ugye csökkent a káva) és 9,5 mm-ről 8,6 mm-re csökkent a vastagsága, ami miatt egyértelműen jobb érzés kézben tartani, nem tűnik annyira vaskosnak. Értelemszerűen a fogyókúra kisebb súlyt is eredményezett, 137 g-ról 129 g-ra csökkent a súly.
Azért hiába a Compact elnevezés, nem nevezhetjük kisméretű készüléknek, ha az emberi kéz méretéhez viszonyítunk, mert fogásváltással lehet csak elérni a kijelző felső sarkait. Persze az apropó az volt hogy a mezei Z3 méretéhez képest legyen egy kisebb verzió, de azért ne legyen túl kicsi, mert valahogy nem dukálna a felsőkategóriás okostelefon jelző egy 4 inches kijelzőjű készülékhez már.
Az összeszerelési minőséggel nincs probléma, határozott nyomkodás hatására sem jelentkezik recsegés vagy lötyögés.
Külsőre első ránézésre nem sok különbség tűnik fel elődjéhez képest, hiszen a jellegzetes Omni Balance dizájnstílus maradt a régi, a különbségek csak akkor jönnek elő igazán, ha egymás mellett látjuk a Z1 és Z3 Compactot. Egy picit szerintem jobban néz ki az új modell a jobb arányok miatt, habár anyaghasználatban nem lett jobb, mert az oldalsó fém betéteket valamiért műanyagok váltották. Bár ugyanúgy megmaradt a teljesen üveg hátlap, ami minőséget sugall, csak az ujjlenyomatokat is gyűjti sajnos. Nekem bejön ez a formanyelv, igaz, egy kicsit talán túl konzervatív és már kezd lerágott csonttá válni.
Felszereltség
Az Z3 Compact elődjéhez hasonlóan IP 68-as védettséget élvez, vagyis porálló és kibír 1 méter vízben fél óra ázást. Ezért csak a tetején található 3,5 mm-es jack csatlakozót és a bal oldalon található mágneses dokkoló csatlakozóját hagyták szabadon, a többi nyílást ajtókkal szigetelték le. A tetőn egyébként egy zajszűrő mikrofont is találunk.
Bal oldalt felülre helyezték az USB csatlakozót és a Micro SD kártya foglalatának közös ajtaját, egy mágneses dokkoló csatlakozót, majd a nano SIM kártya foglalatot rejtő ajtót. A másik oldalon a jellegzetes kör alakú bekapcsoló / képernyőzár gomb látható, alá a hangerőszabályzó majd a kétállású kamerabillentyű került, mindegyik jól kezelhető.
Az előlap bal sarkában az értesítő fényjelzés LED-jé, mellette pedig a fény- és távolságérzékelő helyezkedik el, a jobb sarokban a 2,2 megapixeles előlapi kamera van, a Sony felirat felett és a kijelző alatt pedig a sztereó hangszórópár, melyből a felső telefonhangszóróként is funkcionál.
A leszedhetetlen hátlapon egy LED vaku társaságában található a 20,7 megapixeles kamera, ezenkívül csak a kis NFC logo (párosítás esetén ide kell érinteni az eszközt), a Sony logo és az Xperia logo töri meg az ürességet.
A készülék alján a mikrofont illetve a nyakbaakasztó nyílását fedezhetjük fel.
Kijelző
A felbontás maradt ugyanakkora, bár a HD (720 x 1280 pixel) felbontású karcálló TFT panel a 4,3-ról 4,6 inchre való felhúzással immár egy hangyányival kisebb pixelsűrűséggel bír (342-ről 319 ppi-re csökkent), ám ez aligha okoz bármiféle hátrányt, így is elég éles maradt a kép.
Az IPS technológia által nyújtott képminőség is impozáns, élettel teli színekkel, jó kontraszttal, nagy fényerősséggel (bár nem kiemelkedően jó napfényben való olvashatósággal), hibátlan betekintési szöggel operál, jól esik ránézni. Az X Reality engine gondoskodik a fotók és videók képminőségének javításáról, a színek és a kontraszt optimalizálásával valamint a képzaj csökkentésével. Sajnos a Sony kijelzői az AMOLED megoldásokat szerintem ugyan nem körözik le, a fekete pedig ahhoz képest csak sötétszürke lehet. A Sony is kitalálhatna már valami ahhoz hasonló technológiát, úgy gondolom.
Egy kis gondom akadt a képernyő kezelésével, ami abban nyilvánult meg, hogy a menüt oldalra lapozgatva néha visszacsúszik az előző oldal, ami talán túlérzékenység miatt lehet.
A teszt következő részében a hardverről és a szoftverről lesz szó.
