2010-ben még a 4 hüvelykes Xperia X10-re mondtuk azt, hogy hú mekkora, aztán szépen lassan lett 4,2″; 4,3″; 4;6″, majd az idei év elején az Xperia Z-vel az 5 inchre került az a mérce, ami a high-end kijelzőméretet jelenti a Sony okostelefonok körében. Ez a tendencia úgy látszik továbbra is folytatódik majd, a következő években feltehetően legalább 2 inches léptékben. A gond csak az, hogy az emberek keze nem növekszik, ami főként az egykezes használat miatt lehet probléma. Egy 4 inches kijelző sarkait még nagyjából kényelmesen be lehet érni egy átlagos kézzel, ettől felfele pedig már kevésbé, illetve csak csúsztatással, az én átlagos tenyeremnek például 4,6 – 5 inch környékén van a határ.
A Sony gondolt egyet, és úgy döntött, hogy átlépi rendesen az 5 inchet és legyen már egy ténylegesen péklapát méretű okostelefon is kínálatban, és ha már eddig nem versenyzett a Galaxy Note-tal, akkor ha lúd, legyen kövér, legyen még annál is jelentősen nagyobb a kijelző.
Már ha okostelefonnak nevezzük. De minek is nevezzük a Z Ultra-t? Már tablet, vagy még nem? Erre megvan a válasz, ami nem más, mint a kicsit idétlenül hangzó „phablet”, a phone és a tablet szavak keverékéből, de magyarosan a „táblafon” kifejezés is találó. Ugyanis okostelefonnak az eddigi trendekhez képest már túl nagy, tabletnek pedig még nem elég nagy, habár a Sony okostelefonnak tekinti. Ettől függetlenül úgy érzem, a mérleg nyelve inkább már a tabletek felé dől.
Ergonómia, külső
A méret szemléltetése képpen melléraktam az Xperia ray-emet.
Nagyjából sejtettem mire számíthatok, de mikor először kézbe vettem, akkor azért elhangzott pár „Azta mindenit!” a számból. Amikor először a kezében érzi az ember ezt a deszkát, akkor az odavág. Hozzá kell tennem, hogy én személy szerint nem tartom rossz ötletnek a táblafon kategóriát, mert a tabletekkel ellentétben még épphogy zsebre lehet tenni, és a telefonokhoz képest jóval nagyobb kijelző ugyebár nagyobb élményt is nyújt azoknál.
A Tablet Z, a Z Ultra, és a Z egymás mellett
Picit ugyan kilógott a farmerzsebemből, illetve érezni is lehet, mi van ott, de még éppen nem vészes, számomra legalábbis. Jól eltalálta a Sony, hogy bitang nagy legyen, de azért még zsebre lehessen vágni, és ez örvendetes. Viszont sajnos mindenképp komprumisszumot kell kötni, és el kell fogadni, hogy egy kézzel szinte esély sincs normálisan, biztonságosan kezelni a készüléket. Esetleg képek lapozgatásakor vagy görgetéskor engedhetők meg az egykezes ujjmozdulatok, akkor még éppen lehet kezelni a hüvelykujjal, de nem igazán kényelmes megoldás.
Egy hét használat után azt mondhatom, hogy nagyjából sikerült megszoknom a méreteket, így mikor a kezem ügyébe került egy Z, akkor nem hittem el, hogy milyen kicsi az Ultrához képest.
Az Z Ultra nem csak kiterjedésben (179,4 x 92,2 mm), de vékonyságban is szélsőségesre lett faragva, a 6,5 mm már eléggé söralátét-, vagy inkább – az anyagok miatt – üveglap feelinget kölcsönöz neki, pár éve szinte elképzelhetetlennek tartottuk, hogy lehet ilyen vékony is egy készülék. És ez jó dolog, hiszen jobban át lehet érni így a készüléket, nem dudorodik ki a zsebből annyira, és fokozza is a minőségérzetet. Viszont kicsit nehezebb is miatta felvenni az asztalról, vagy letenni. A készülék súlya 212 gramm, ami szerencsére nem nehéz.
Maga a dizájn (ami gyönyörű) az Xperia Z-re hajaz, bár nem egyben lemásolva azt, vannak eltérések. A keret kisebb sugarú lekerekítésekkel rendelkezik, az előlap két végén található telefonhangszóró és beszédhangszóró vékony csík alakú lett, az oldalakon üveg helyett fém betétek vannak, míg hátul maradt a jól ismert üveg borítás. A fém és az üveg miatt a minőségérzet eléggé a top-on van, ráadásul az összeszerelési minőségre sincs egy darab panaszom se. Nagyszerű munka.
Tartozékok
Egy közepes dobozban lapul a készülék, mely mellé esetemben egy EC801 adatkábel, egy DK30-as mágneses töltő dokkoló, egy EP880-as hálózati töltőfej, valamint sok papír került. Fülhallgatót nem találtunk a csomagban, de elvileg jár hozzá egy agybadugós.
Felszereltség
A Z Ultra tetején csak egy csík alakú másodlagos mikrofon található. Jobb oldalt felül van a 3,5 mm-es jack csatlakozó, ami fedetlen, ami azért nagy szó, mert a készülék víz- és porálló, ráadásul az Xperia Z-nél is jobban (IP55/58, azaz egy méteres mélységig fél órát gond nélkül kibír), tehát sikerült a mérnököknek megoldani a védelmet úgy, hogy nem védi ajtócska. Rögtön mellette találjuk a Micro SD kártya és a Micro SIM foglalatának közös ajtaját, lentebb a gyártó idei évtől védjegyének számító ezüstös bekapcsoló/képernyőzár billentyűt, alatta a hangerőszabályzó gombokat, az oldal legaljára pedig került egy nyakbaakasztó nyílás is, amit nem hinném, hogy sokan használni fognak.
Bal oldalon, felül kapott helyet a Micro USB csatlakozót rejtő ajtó, középen pedig az új mágneses dokkoló-csatlakozó.
A készülék alján húzódik a hangszóró csíkja, ami átlagos minőséggel szól.
A hátlap ugyebár az előlaphoz hasonlóan üveg, tehát az ujjlenyomatok szépen dekorálni fogják azt. A tetején „csak” 8 megapixeles kamerát találunk a megszokott 13 helyett, de amit valóban sajnáltam, az az, hogy kimaradt a LED vaku. De hogy miért, az jó kérdés. Tableteken nem szokott lenni, de ettől függetlenül elvártuk volna egy táblafonra. Alatta van még egy NFC logó (tehát érintéssel párosítható a készülék), középen a Sony, lent pedig az Xperia felirat. Szabvány feliratok a Z-vel elletétben szerencsére nincsenek a hátlapon.
Ugorjunk az előlapra, a Sony felirat szomszédságában bal oldalról egy közelség- és egy fényérzékelő valamint a 2,2 megapixleles előlapi kamera, jobb oldalról pedig egy apró értesítő LED helyezkedik el.
Kijelző
A Sony a Z Ultra esetében a 6,44 inches méret mellett tette le a voksát, melynek Full HD (1080 x 1920 pixel) felbontása meglehetősen kellemes, 342 ppi-s értéket eredményez, ezáltal pixeleket legfeljebb csak sasszemmel és elég közelről szemlélve találhatunk, és még a nagyon apró betűk is elég élesek maradnak. A Z 5 inches kijelzőjénél egyébként nagyjából 30 százalékkal nagyobb ez a kijelző.
Ráadásul a Sony bevetett több csodafegyvert is. A legfontosabb a tévéiből átemelt Triluminos technológia, ami orvosolja az Xperia Z kijelzőjénél felmerült hiányosságok zömét, így jóval kontrasztosabb képet kapunk, élénkebbek a színek, és a betekintési szög is szinte tökéletes, viszont a fekete azért még sajnos mindig nem elég erős, és napfényben csak átlagos az olvashatósága.
Képek és videók nézegetésekor a Bravia Engine utódja, az X-Reality fantázianevű technológia gondoskodik a képminőség javításáról, a színek és a kontraszt optimalizálásával valamint a képzaj csökkentésével.
És van még egy nagy dobása a kijelzőnek, mégpedig az, hogy nem csak emberi ujjal, hanem bármilyen tollra hasonlító eszközzel kezelhető, legyen az akár egy mezei ceruza. Az apró linkek nagyítás nélküli kattintása így sokkal könnyebb, akárcsak a kézírásfelismerés és a rajzolás, bár nem pixelpontosságú a ceruza útjának felismerése. Mindez a kijelző szuperérzékenységének köszönhető, ami tud hátrány is lenni, ugyanis kb. 1-2 mm-ről már érzékel, így nálam többször is előfordult nem kívánt bökés.
Egyenlőre ennyit a Z Ultráról, a következő részben szó lesz a hardverről és a szoftverről is.
