A gyártó nagyot alkotott a 2012 elején bemutatott Xperia S csúcsmobillal, amit én is teszteltem, és nagyon pozitív véleményt alkottam róla. Aztán sorra jöttek annak módosított változatai, a nagyobb kijelzőjű ion, a víz-és porálló Acro S, és az enyhén tunungolt SL; majd az S után kb. fél évvel bemutatkozott egy teljesen új zászlóshajó, az Xperia T és módosított változata, a TX; idén januárban pedig a tényleg gigantikus Xperia Z és testvére, a ZL állított új mércét. Ezek közül hivatalos forgalomba nálunk csak az S, az ion, a T, és a Z került.
A nevem T. Xperia T.
Ezúttal a Sony Mobile 2012 második fő csúcsmobiljának tekinthető T érkezett hozzám tesztelésre, ami egészen pontosan augusztus végén mutatkozott be. Abból is egy James Bond kiadás tette tiszteletét nálam, így egy James Bond grafikával körbedíszített doboz rejtette a pár extra Bond-os tartalommal feltöltött csúcskészüléket. Tudniillik, a legújabb – Skyfall című – epizódban ez a készülék szolgál a 007-es ügynök okostelefonjaként, vagyis hivatalosan ő a Bond Phone.
Tartozékok
A doboz azért stukkert, és egyéb Bond cuccot nem rejt, csak egy micro USB adatkábelt (EC801), egy töltőfejet (EP880), egy agybadugós, jól szóló fülhallgatót (MH750), és a kötelező papírhalmot.
Külső, ergonómia
Az Xperia T külsején a minimalisa, ikonikus dizájnelv az uralkodó, egy elegáns, és szerintem szép telefont alkotott a Sony (ahogy azt megszokhattuk), bár hozzátenném, hogy testvére, a TX jobb arányokkal rendelkezik és még vékonyabb, illetve egy kicsit szerintem szebb is, nem is értem, hogy miért csak a T került forgalomba nálunk hivatalosan.
A készülék – akárcsak a TX, a J, a V és az E – a 2011-es Sony Ericsson Xperia arc-tól örökölt egy stíluselemet, a hátlap enyhe íveltségét, ami ad egy kis egyéniséget az egyébként szokásos tégla alapformának, és kvázi szexisebbé is teszi azt, de kényelmi szempontból is egy kis előnyt jelent, ugyanis így kicsivel jobb a készülék fogása.
Kellemesen kézbe simul a készülék, ami szerencsére nem vastag (legvékonyabb pontján 9,35, legvastagabb pontján 10,45 mm), ami ekkora méretnél nagy pozitívum, nem úgy mint az Xperia S-nél, ami kicsit túl vastag volt, s ezáltal kicsit bumfordi érzést keltett.
A készülék meglehetősen nagy kiterjedésű (szám szerint 129,4 x 67,3 mm), így egy kézzel kezelve a kijelző felső sarkainak eléréséhez már mindenképp csúsztatnom kell a kezemben, szóval a legideálisabb két kézzel használni. Bevallom, éreztem már úgy, hogy egy picit túl nagy nekem a készülék, de ez már nem különösebben zavar, mert pár nap alatt megszoktam. Mérete ellenére egyébként nadrágzsebben is hordható, anélkül, hogy kényelmetlen lenne.
Felszereltség
A készülék tetején balra egy zajszűrő mikrofon, jobbra a 3,5 mm-es jack csatlakozó található. Az előlapot egy egybefüggő karcálló üvegfelület borítja, melynek tetején a Sony felirat fölött a telefonhangszóró csíkja, melytől balra egy közelség- és fényszenzor és egy apró állapot jelző LED, jobbra pedig a HD felbontású (1,3 megapixeles) előlapi kamera kapott helyet. A Sony és az Xperia felirat között a 4,55 inch átmérőjű kijelző terül el, melynek HD, azaz 720 x 1280 pixeles a felbontása. Ez így 323 ppi pixelsűrűséget ad, ami már a kimondottan éles kategóriába számít, annak ellenére, hogy az Xperia Z 441 ppi-jének a közelébe sem ér. A képe egyébként meglehetősen szép, természetesen van Bravia Engine képjavító algoritmus, a fényerő is elég nagy, a betekintési szögek is közel 180 fokosak, bár egy kis fehéredés azért jelentkezik elfordítva és a LED háttérvilágítású TFT-re jellemzően a fekete az ezúttal sem elég fekete. Természetesen multi touch-ot is tud, bár 10 helyett csak 4 ujjal.
A képernyő alatt már nincsen ott a három Androidos kezelőgomb, ők a kijelző alsó sorába költöztek. Az előlap alatti oldal kb. 45 fokban döntött, rajta találjuk a mikrofont. A telefon bal oldalára a fedetlen USB csatlakozó került. A jobb oldalon a Micro-Sim és a micro SD memóriakártya számára egy közös ajtócska lett kialakítva, mivel a hátlap nem leszedhető. Alatta sorakozik a bekapcsoló/képernyőzár gomb, a hangerőszabályzó billenytűk és a kétállású kamerabillenyű, ezek egész jól kezelhetőek, csak jobb lett volna, ha a kamerabillenyű fentre kerül, ugyanis mikor tartom a kezemben a telefont, akkor néha előfordulhat, hogy hozzáér a tenyeremhez, s ezáltal benyomódik, ami picit zavaró.
Az oldalra jócskán felnyúló, leszedhetetlen hátlap kellemes tapintású, gumírozott műanyagből készült, picit kidudorodik belőle a 13 megapixeles, Exmor R szenzoros kamera, mely alatt persze egy LED vaku is helyet kapott. Lentebb tekintve a Sony Ericsson bogyó szerű logóját vélhetjük felfedezni (egyébként az Xperia T-n utoljára), feltehetően azért, mert a készülék tervezése még a Sony Ericsson korában történt. A SE logó alá egy Xperia felirat és a hangszóró került, melynek hangzása elég jónak mondható. A hátlap mögött egy 1850 mAh teljesítményű akkumlátor látja el energiával a masinát, ami sajnos egy-két napnál nemigen bírja tovább olyan átlagos használat mellett.
Összeszerelési minőség
Az összeszerelési minőség szerintem kielégítő…lenne, ha a hátlapot nyomogatva nem recsegne itt-ott a készülék. Bár nincs kizárva, hogy csak ez a példány csinál ilyet, ugyanis szegény már eléggé lestrapált állapotban került hozzám. Talán magától Bond-tól származik. 🙂
A következő részben a hardvert és a szoftvert vesszük gorcső alá, hamarosan pedig az Xperia E és go tesztünk első részét is elolvashatjátok.
