Tekinthetjük a tavalyi csúcsmobil Xperia S utódjának is jelenlegi tesztalanyomat, az Xperia SP-t.
Hiszen hasonló, de kicsivel fejlettebb a hardvere, ő is kapott átlátszó sávot, illetve ott a névrokonság is, csak kiegészült egy P betűvel. Az SP azonban már nem a csúcskategóriában versenyez, sokkal inkább egy erős középkategóriás okostelefonnak titulálnám, hiszen jelenleg az Xperia Z és a Z Ultra jelenti a csúcskategóriát a maga Full HD kijelzőjével és négymagos processzorával, így minden olyan hardver, ami „csak” HD kijelzőt és „csak” kétmagos processzort tartalmaz, az már idénre lentebb csusszant nagyjából egy kategóriával, legalábbis az Xperia család esetében. Így az Xperia SP érthető módon közel sem durrant akkorát, mint az S, mikor idén márciusban bemutatkozott a nagyközönségnek.
Tartozékok
Az Xperia S-hez és T-hez minőségi, agybadugós fülest csomagoltak, ellenben az SP dobozába sajnos csak egy átlagos darab került (MH410c), melyen kívül persze egy micro USB kábel (EC450),egy töltőfej (EP800), és felhasználói papírok is lapulnak a laposabb kialakítású dobozban.
Külső, ergonómia
Ahogy a Sony-tól megszokhattunk, ezúttal is egy szemrevaló készüléket tettek le az asztalra, bár szerintem nem ez a legjobban sikerült dizájnú Xperia, és az S-nél sem sikerült dögösebbre faragni. Leginkább az Xperia ZL-re hasonlít a letisztult és elegáns külcsíny, hátulról még össze is lehet őket keverni.
Egy fehér tesztpéldányhoz volt szerencsém, amit női kézben tudnék jobban elképzelni, ez is jól áll neki, de én mindig feketében jobban preferálom a telefonokat. Van még egy vörös változat is, az már szerintem elég nőies.
A masina 130,6 mm hosszú és 67,1 mm széles, azaz viszonylag nagynak mondható. Nem baromira nagy, de azért van kiterjedése rendesen. A tervezők ezúttal direkt nem törekedtek arra, hogy extra vékony legyen a készülékház, így 10 mm-es vastagságával ugyan nem egy söralátét, de nem nevezném zavaróan vaskosnak sem. A lekerekített hátlapnak köszönhetően elég jó a fogása is a készüléknek, ami jól kezelhető egy kézzel is, annak ellenére, hogy a kijelző felső sarkainak tapogatása esetén már elkél egy kis fogásmódosítás.
Felszereltség
A készülék tetejére csak a 3,5 mm-es jack csatlakozó került, míg bal oldalán csak a micro USB csatlakozó árválkodik, amit az alatta futó él kikerül, ezzel azt a látszatot keltve, mintha túl nagy lenne, pedig csak nem középen van.
Jobb oldalon a vékony csíkot formázó hangerőszabályzó gombpáros, alatta az utóbbi Sony okostelefonok védjegyét képező, kör alakú bekapcsoló gombot találjuk, lentebb tekintve pedig láthatjuk, hogy sokak örömére kétállású kamerabillentyű is van a készüléken. Az Xperia SP oldalait a minőségérzet érdekében egy ezüst alumínium keret veszi körül, melynek megfelelő rögzítettségéről egy-egy apró csavar gondoskodik mindkét oldalon. A készüléket szemből figyelmesebben szemlélve észrevehető, a keret lekerekítéseinek belső sugara nagyobb, mint a külső, amit kicsit furcsának találtam.
Sötétben feltűnő a csík fénye.
Az Xperia S és U anno az átlátszó sávval egyedi dizájnelemmel büszkélkedett, így örvendetes, hogy az SP is kapott egy hasonló üvegcsíkot, így rajta világító értesítő fényjelzések és a díszvilágítás mindkét oldalról látható, ami remek dekorációt szolgáltat, és sötétben figyelemfelkeltő. Az eseményekhez rendelt fényjelzés színét testreszabhatjuk, képek nézegetésekor általában az uralkodó szín villan fel rajta (sajnos csak pár másodpercre), zelelejátszáskor a zene ütemére is villog, ha pedig azt akarjuk, hogy állandóan világítson, akkor le kell töltenünk a Sony Google Play oldaláról a Notification Bar nevű alkalmazást, melyben engedényezni kell azt, és aztán az éppen beállított téma színével fog világítani a sáv aktív kijelző esetén. Ha ezek esetleg zavarnak, vagy nem akarjuk velük meríteni az akkut, akkor kikapcsolhatók. Egyébként már a Sony Ericsson S500i és W580i-ben is találkozhattunk hasonló fényeffektes megoldással, csak ott oldalt.
A nyolc gyári téma és a hozzá illő világítás – a legtöbb esetben passzol is a kettő
Az előlapot szokás szerint üveglap borítja, melynek tetején a VGA-ra visszafejlődött előlapi kamerát (az S-ben 1 megapixeles volt), egy fényérzékelő és egy közelségszenzor lukacskát, és persze a telefonhangszórót és a Sony feliratot találjuk. A kijelző 0,3 inchet nőtt az S-hez képest, azaz 4,6 hüvelykes, melynek felbontása változatlanul HD, vagyis 720 x 1280 pixel. A pixelsűrűség így 319 ppi-s értekre rúg, ami élesnek számít, így a pixeleket csak jó közelről szemlélve lehet kiszúrni.
A képe szépnek mondható, viszont sajnos a fekete szín ezúttal sem az erőssége a TFT képernyőnek, így inkább sötétszürkével kell beérnünk fekete helyett. Kár.
A fotók, videók minőségének javításáról a második generációs Bravia Engine gondoskodik, ami szépen csavargatja a kontrasztot, hogy szépek legyenek a színek. Immár van kesztyűs mód, és lehet a fehéregyensúlyt is állítani, bár utóbbinak nem látom értelmét.
A hátlap az Xperia S-hez hasonlóan puhább tapintású, sima felületű műanyag (bár emlékeim szerint az Xperia T hátlapja kellemesebb tapintással bír), melynek leszedéséhez adott egy kis nyílás. Egy ezüst gyűrűvel díszített lencséjű, 8 megapixeles kamerát találunk itt, egy LED vaku társaságában, mellette pedig a hangszóró, ami telefonhoz képest igencsak jól szól. Egyébként van még a hátlapon egy aprócska NFC logójú matrica is, ami az érintéssel való párosítás képességét hirdeti.
Összeszerelési minőség
A hátlap nyomás hatására sajnos picit nyöszörög és be is nyomódik, legalábbis a tesztkészüléken, nem ezt vártam, de más pontokon nincs probléma az összeszereléssel.
A következő részben a masina hardverét és szoftverét veszem szemügyre.
