Egy hét használat után, nagyjából áttanulmányozva a készüléket, arra jutottam, hogy meglepően elegáns, és a formája is teljesen vállalható, még ha képeken szappantartónak is néz ki. De erről később, most jöjjön a doboz:
Ízléses Sony Ericsson dobozban érkezett a készülék, a GreenHeart tokban lévő pro-n kívül találunk benne egy adatkábelt, egy jó minőségű (szintén GreenHeart tokkal érkező) „agybadugós” fülest, egy rövid „Quickstart” lapot, és „főbb információk” lapot, egy HDMI-kábelt és egy töltőfejet, amelybe az adatkábelt beledugva tudjuk tölteni a telefont.
A szétcsúsztatás miatt a mobilt két részre tagolhatjuk. A fekete, fényes borítású műanyag „felső rész” egy elemből áll, rajta található egy üveglap, melyet a Gorilla Glass hivatalos oldalán nem említenek, így valószínűleg csak sima üvegből készült. Ez alatt lakozik a 3,7″ képátlójú, TFT-LCD technológiájú kijelző, amelyben TN+Film panel van ugyan, de megkapta a Sony Bravia Engine képjavító technológiáját. Az érintésfeldolgozó kapacitív technológiájú, megfelelően érzékeny. A kijelző felett egy Sony Ericsson logo, az előlapi kamera, a színével jól rejtőző távolságérzékelő, és a fényérzékelő található, alul pedig egy XPERIA logo és a billentyűk jelmagyarázatai olvashatók. Az üveglap és a műanyag rész találkozásánál felül a jó minőségű, kellően hangos telefonhangszóró, alul pedig a „vissza”, a „home” és a „menü” billentyűk találhatóak, ezüst lakk bevonattal. Ezeket célszerű az ujjbegyünkkel, pont középen megnyomni, ellenkező esetben nem biztos, hogy elérjük a kívánt hatást.
Az „alsó rész” három műanyag, lakkozott borítású elemből áll, a felső feketén vannak a billentyűzet gombjai. A gombok megfelelő nyomáspontúak, nem hangosak, jól lehet velük gépelni. A háttérvilágítás el van találva, sötétben nagyon jól mutat, és még hasznos is. A középső, ezüst részen felül a MicroUSB-csatlakozó, alul pedig a nyakbaakasztó helye található. A harmadik rész a levehető hátlap. Érdekes a levétel módja, lepattintós rendszerű, viszont nincs olyan hely, ahova beférne a körmünk, tehát elég érdekes mutatvány leszedni. Bal oldalon felül a 3,5mm-es jack dugó és a power gomb, jobb oldalon felül pedig a visszajelző led, az ajtó mögötti mini-HDMI csatlakozó és a hangerőszabályzó gombpáros, alul pedig a kameragomb ül. A hátlapon alul a magas hangerejű, viszonylag jó minőségű(magas hangerőn torzításra hajlamos) kihangosító hangszórója, felette a SE jel, majd egy XPERIA logo látható, a jobb felső sarokban pedig egy HD felirat mellett a szimpla LED villanó és az Exmor R fantázianevű, 8 megapixeles, 720p HD videók rögzítésére alkalmas autófókuszos kamera figyel. Felül középen található még egy második mikrofon is, amelyet zajszűrésre és sztereó hangrögzítésre használ a készülék.
A hátlap alatti rész egy 1500 mAh-s BA700 kódnevű kivehető akkumulátorra, egy SIM-foglalatra és egy memóriakártya-foglalatra tagolódik. A kártyák kivételéhez sajnos ki kell vennünk az akkumulátort. A készülékhez alapból egy 8 GB-os MicroSD-kártya jár.
Belsejében egy Qualcomm MSM8255 SoC duruzsol, amely egy 45nm-es, egymagos, 1GHz-en pörgő Scorpion processzorból és egy Adreno 205-ös 3D-gyorsítóból áll. A RAM és a ROM mérete egyaránt 512 MB.
Szétcsúsztatható telefon lévén, a nyitómechanika minősége kérdéses: A SE a HTC mérnökeit leelőzve igen jó nyitómechanikát csinált, nem lötyög, nem szorul, kimondottan használható.
Eddig meg vagyok elégedve az Európában jelenleg kapható szétcsúsztatható telefonok királyával, a szoftveres részre majd később térek ki.
