A Sony Xperia S csúcsmodell mivoltának megfelelően eléggé ütős hardverrel lett megáldva, mégha az jelenleg nem is a legerősebb az okostelefon piacon. Tesztalanyunk az első kétmagos processzorú Xperia készülék, egészen pontosan egy 1,5 Ghz-en ketyegő Qualcomm MSM8260-as chipset található a burkolat alatt, a grafikus gyorsító egy Andreno 220-as chip, továbbá 1 GB RAM-ot is kapott a nagyágyú.
Nézzük, hogy áll a készülék szoftveres oldalról. Ezen a készüléken jelen pillanatban az Android 2.3.7-es, vagyis a Gingerbread legfrissebb változata fut, melyet a nyár folyamán lesz lehetőség a 4.0 verzióra, az Icecream Sandwichre frissíteni.
Az Xperia S és kistestvéreinek felhasználói felülete nagyon hasonlít a 2011-es Xperiákéhoz, meghökkentő újdonságokra nem kell számítani. Csupán annyi történt, hogy a Sony kicsit kikozmetikázta, ráncfelvarrta a jól bevált, Timescape UI-nak nevezett kezelőfelületet, pontosabban át lett fazonírozva az összes ikon, widget, és a legtöbb gyári alkalmazás kezelőfelülete.
A szoftvert összességében nézve viszonylag gyorsnak mondhatom, bár a kezdőképernyők és a főmenü oldalai között lapozva apró kis szaggatások elő szoktak jönni.
Ugyanúgy öt kezdőképernyőnk van, mint eddig, ugyanúgy bárhova tehetünk ki tetszőleges widgeteket, parancsikonokat és mappákat, és persze mindent oda húzhatok, ahova csak jólesik. A főmenüben a nagy felbontásnak köszönhetően már minden oldalra egy sorral több ikon fér el (oldalanként 5×4).
Az ikonok sorrendje természetesen megváltoztatható, a szokásos módokon (egyénileg, betűrendben, legtöbbet használt, legutóbb telepített).
Van lehetőség a témát, pontosabban a színvilágot átállítani a szoftverben, hét árnyalat közül választhatunk. A 2012-es Xperiák exklúzív élőháttérképe a Cosmic Flow nevezetű, gomolygó füstre emlékeztető élőháttérkép, melynek színét a téma átállításával és külön beállítással is megadhatjuk.
A gyári böngésző megfelelően gyors, jól kezelhető, és a kijelző nagy pixelsűrűségének köszönhetően nagyítás nélkül is jól kivehető az oldalak szövege, még ha így nagyon aprók is a betűk. Ráadásul 4,3 inches képernyőn már elég kényelmes a böngészés, szóval netezésre kifejezetten alkalmas eszköz az Xperia S.
A zenelejátszón eszközölték a legnagyobb változtatásokat a fejlesztők. A felső, saját zene fülre bökve szűrhetünk zenéket pl. előadó, album alapján, viszont ez picit logikusabban volt megoldva a 2011-es zenelejátszóban, mert ezek ott fülek, itt pedig mappákká váltak. Örömteli, hogy visszatért a kézzel is piszkálható hangszínszabályzó, amit sokak hiányoltak az androidos Xperia készülékekből. Természetesen választhatunk már előre beállított, különböző zenei műfajoknak megfelelő beállításokat is.
Zeneszámot már az albumborító ellapozásával is válthatunk, nemcsak a nyilakkal. További újdonság, hogy már szerkeszthetjük a zeneszámok adatait is, ráadásul nincs többé üres lemezborító, ugyanis egy gombnyomással letölti nekünk a szoftver az internetről, de a galériából is választhatunk hozzá képet.
Az XLOUD funkció sem maradt ki, ami a hátlapi hangszóró (ami egyébként viszonylag szépen szól) hangteljesítményét növeli meg, bár tapasztalatom szerint a funkciót kikapcsolva sem lesz sokkal halkabb a zene. Összességében a zenei rész nagyon is rendben van.
A galéria fikarcnyit sem változott, a sima, jól bevált Androidos verziót kapjuk. A betöltési sebesség azonban igen, ugyanis elképesztően gyorsan tudunk benne navigálni, a képek betöltési sebessége is villámgyors. Kár, hogy a háttérkép beállításának folyamata maradt ugyanolyan nehézkes, mivel a méretválasztó keret széleit sokszor nem sikerül kihúzni a kép széléig.
Az Xperia S-sel nem meglepő módon filmet nézni is nagyon jó, amit tűélesen és szaggatásmentesen játszik le. Kis túlzással akár házimozi helyett is megteszi (persze fülhallgatóval 🙂 ).
A robotos rendszerű Xperiák legjellemzőbb alkalmazása, a Timescape teljesen változatlan formában teszi a dolgát a 2.3.7-es szoftverben is, de a hozzá tartozó föképernyő widget neve hírcsatorna lett és ott nem kártyákat, hanem egy egyszerű kis ablakot gell görgetni, a kártyás megoldás szerintem jobb volt.
Természetesen gyárilag megkapjuk a Google szokásos alkalmazás csomagját, melyekbe beletartozik a Maps, a Gmail, a Talk, a Navigáció, a Helyek, a Search, a Google +, a YouTube, és a Voice Search. A Facebook, a Track ID zenefelismerő, az RDS funkciós FM rádió, a Wisepilot, a NeoReader, az Office Suite és a LiveWare kezelő jelenléte sem újdonság.
Az energia megtakarító kliens is kapott ráncfelvarrást, és nemcsak külsőre. Ez az applikáció ugyebár arra szolgál, hogy egyszerre ki tudjuk kapcsolni az energiát szívó funkciókat (pl. wi-fi, GPS, bluetooth). Már három módon kapcsolhatjuk be: lehet azonnal; vagy megadhatjuk, hogy az akku hány százalék alá merülése után kapcsoljon be; vagy egy konkrét időtartamot is megadhatunk, hogy mettől meddig szeretnénk energiát megtakarítani. Mindhárom lehetőségre bökve egyenként bepipálhatjuk, ha valamelyik funkciót mégis bekapcsolva akarjuk tartani. Hasznos és ötletesen ki van találva.
Mivel a készülék már NFC (near field communication) képes, ezért kapott egy Címkék nevű alkalmazást, melynek segítéségével a Sony Xperia Smart Tag-okon tárolt beállításokat lehet beolvastatni, ha azt hozzáérintjük a készülékhez. Két Smart Tag érmét elvileg kap is a felhasználó a csomagban.
A szokásos szervezőfunkciók ugyancsak új kinézetet kaptak. Az ébersztőóra (riasztások) pofonegyszerűen beállítható, a naptár a szokásos havi, heti és napi nézettel rendelkezik, a számológép a négy alapműveleten kívül tudományos funkciókkal is bír, utóbbihoz oldalra kell dönteni a telefont. Amit hiányoltam, az a hangrögzítő, melyet az androidos Xperiákból mindig is kihagytak, ezt az appot az új szoftverben pótolhatták volna.
Sajnos az akkumlátor nem bírja valami sokáig, használattól függetlenül naponta szinte biztos, hogy, tölteni kell, és folyamatos használat mellett órák alatt is képes lemerülni.
Nincs mit túlragozni, az Xperia S hozza amit kell, és egyértelműen kiváló multimédiás készülék.
A következő részben kamerázunk, továbbá összegzem is a Sony Xperia S-t.
