Nincs többé Sony Ericsson. Bár ezzel tulajdonképpen nem nagyon vesztünk semmit, hiszen az Xperia márka továbbra is létezik, jó Xperia telefonok ezután is lesznek, az adott korábbi modellek szoftveres támogatottsága pedig ezután is megmarad. Na jó, azért a jól ismert Sony Ericsson betűtípus és a zöld golyócska csak hiányozhat sokaknak, noha utóbbi csak később tűnik el.
2011. októberében kezdődött minden, amikoris a Sony elhatározta, hogy megvásárolja az Ericsson 50%-os tulajdonrészét a pont akkor 10. életévét betöltő Sony Ericsson vállalatból, hogy teljesen átvegye afölött az irányítást, hogy veszteségmentesebben, sikeresebben tudjon működni a mobilgyártó részleg. A folyamat sikeresen le is zárult idén februárban, a japán óriás telefongyártó leányvállalatának neve Sony Mobile Communications lett.
Januárban így már Sony márkajelzéssel mutatkozott be az idei (nemzetközi) csúcs Xperia, amely nemes egyszerűséggel az S nevet kapta. (Hogy ez minek a rövidítése, arra konkrétan nem derült fény eddig, mindenesetre sok pozitív tulajdonság kezdőbetűje, mint a speed, strong, sharp, super, stb.) Bár úgy van titulálva, hogy „az első Sony okostelefon”, de valójában az Xperia S és kistestvérei még ugyanúgy Sony Ericssonnak készültek, mint bármelyik korábbi Xperia, mivel azok fejlesztési munkálatai még jóval korábban kezdődtek a Sony Ericsson szétválásánál.
Egy hófehér változatot kaptam tesztelésre, de van belőle fekete is, mintha az picivel jobban nézne ki. A készülék doboza már nélkülözi a Sony Ericssonok dobozainál megszokott élénk színt, helyette egy kicsit komolyabb hatású, fehér, szokásos Sony dizájnú, lapos doboz rejti az Xperia S-t, melynek tartalma egy micro USB adatkábel (EC600L), egy GreenHeart töltőfej (EP800), és a felhasználói papírhalom, headset nem volt benne, de elvileg jár hozzá egy agybadugós fajta, sőt, 2 NFC tag is.
Vessünk pár pillantást a készülékre. A visszajelzések alapján sokakat megoszt a készülék minimalista formaterve, van akinek nagyon bejön és van aki szerint ronda. Utóbbi szerintem egyáltalán nem helytálló, én úgy tudnám jellemezni, hogy nagyfokú eleganciát sugároz, abszolút letisztult, és szerintem kellemes látványt nyújt. A „kevesebb több” elvet alkalmazták a tervezők a külső megrajzolásakor, nincs semmi csicsa vagy formabontás, nincsenek ívelt élek, és nincsen 7 mm-es vékonyság sem. Ennek pont ez a lényege. Ezt az új dizájnnyelvet ikonikus dizájnnak hívja a gyártó, ami a (szép) téglaforma jobban hangzó szinonímája is lehetne. Szerinem – főleg élőben látva – nagyon is tetszetős.
Milyen kézbe venni? Először is nem árt hangsúlyozni, hogy a készülék nagy. Persze aki kicsit is érdeklődik az Xperia S után, annak ez nem meglepő tény, de azért az első kézbevételkor ez mindenképp szembeötlő. Ugyan nem vészesen hatalmas a 128 x 64 x 10,6 mm, de ez már bizony a „vágódeszka” kategória. Furcsa érzés mindig kézbe venni az Xperia ray-em az Xperia S után, olyan mintha nagyon össze ment volna 🙂 . De azért meg lehet szokni.
Azt gondoltam volna, hogy egy kézzel ekkora méretű telefont már nem lehet normálisan kezelni, de szerencsére azt tapasztaltam, hogy egy kézzel is megfelelően jól használható. Zsebben ugyan nem marad észrevétlen, de minden kellemetlenség nélkül hordható ott is.
Járjuk körbe az Xperia S-t. A készülék tetején kapott helyet a 3,5 mm-es jack aljzat, és attól balra a bekapcsoló és egyben a képernyőzár hosszúkás gombja, melynek a nyomáspontja szokatlanul kemény, de nem olyan vészes.
Az előlap túlnyomó részét egy teljesen sík, karcálló üvegfelület borítja, melynek tetején bal oldalon egy állapotjelző LED ücsürög, ami töltés közben piros, narancs, és zöld színekkel jelzi a töltöttségi szintet, de tájékoztat az elmulasztott eseményeinkről is, illetve mellette van egy fényérzékelő is. A gyártót büszkén hirdető Sony felirat alatt a hosszúkás telefonhangszóró, jobb oldalon pedig a másodlagos kamera csücsül, ami 1,3 Megapixeles felbontású (vagyis HD), így alkalmas 720p felbontású videók rögzítésére is.
Mindezek alatt a telefon legnagyobb dobása, a 4,3 hüvelyk méretű, nem kevesebb, mint 720 x 1280 pixel (azaz HD) felbontású, természetesen multi-touch illetve kapacitív kijelző terpeszkedik. Ez a felbontás ezen a méreten az okostelefonok körében az eddigi legnagyobb (342 ppi) értékű pixelsűrűséget eredményezi, vagyis olyan aprócskák a pixelek, hogy nem láthatók szabad szemmel, valóban pengeéles, kristálytiszta, illetve lenyűgöző képminőséget kapunk, melyet szoftveresen a Bravia Engine még tovább javít. Nincs baj a betekintési szöggel se, ami 180 fokhoz közelít, és napfényben is viszonylag kilégítő az olvashatósága. A LED megvilágítású TFT technológia hiányossága azonban, hogy a fekete az nem látszik teljesen feketének, főleg az AMOLED kijelzőkhöz képest.
A kijelző alatt fut végig a készülék abszolút egyedisége, az a bizonyos átlátszó üvegből készült csík, amit elsőre sokan gombsornak néznek, mivel a három szabványos Android gomb ikonját rejti (vissza, home, menü), viszont magukat a gombokat (amik érintésérzékenyek) fentebb kell keresni, helyüket 3 kis pötty jelzi. Ezeket nem mindig találom el elsőre, de nem mondanám, hogy nehéz őket használni. A csík egyébként a kijelző felvillanásakor vagy bejövő híváskor fehér díszvilágításban pompázik, ráadásul ez 360 fokban látszódik, igen jól néz ki, főleg persze sötétben. Ha jobban megfigyeljük, akkor akkor egy vékony háló megy keresztül rajta, ami a kontaktot tartja az alsó 9 mm-es panel és a felső rész között.
Azon a panelon találjuk a gravírozott Xperia feliratot (elöl és hátul is), melyben az antennák kaptak helyet, a talpán pedig a mikrofon tanyázik.
Jobb oldalra tekintve lehetünk figyelmesek az ajtócskával védett HDMI csatlakozóra, mely alatt a kemény nyomáspontú, de egyébként jól kezelhető hangerőszabályzó billenytűk helyezkednek el, ezektől lentebb pedig a természetesen kétállású kamera elsütő / exponáló billentyű fekszik, melynek kezelhetőségével szintén semmi problémám nem akadt.
Az Xperia S bal oldalára csak az ugyancsak ajtócskával védett micro USB csatlakozót helyezték a mérnökök.
A készülék egyébként nem száz százalékban tégla formájú, a hátlapja ugyanis enyhén le van kerekítve, hogy jobb fogást biztosítson. A hátlap gumi hatású műanyagból készült, hasonló anyagú van még az Xperia ray-en, ott viszont kicsit kellemesebb tapintású. Egyetlen problémát vettem észre az alkatrésszel kapcsolatban, hogy a bal szélén nyomás hatására jól hallhatóan recseg-ropog, de bízom benne, hogy ez csak a tesztkészülék egyéni hibája, hiszen egy felsőkategóriás telefonnál ez megengedhetetlen. Egyébként a hátlap borításának sajátossága, hogy akár rajzolhatunk is rá, bár úgy vettem észre, hogy ez papíron egyszerűbb, meg könnyen le is kopik a felületről. 🙂
A felső részén lelhetjük a készülék másik nagy dobását, a középre helyezett 12 megapixeles, Exmor R szenzorral szerelt kamerát, alatta meg a LED vakut, továbbá a mono hangszórónak szánt nyílást. Alul már csak a Sony Ericsson emlékét idéző zöld SE bogyó árválkodik, ami a későbbi készülékekről már eltűnik sajnos.
A hátlap mögött tanyázik a kiszedhetetlen, 1750 mAh teljesítményű akkumlátor, illetve a micoSIM kártya helye, mivel az Xperia S-be a már a legújabb divatnak megfelelően kizárólag microSIM helyezhető be, de szerencsére anélkül is működőképes a készülék. Micro SD kártya foglalat az nincs, mivel a memóriabővíthetőséget kihagyták a legújabb Xperia készülékekből (kivéve a solát), de az Xperia S esetében nem hinném, hogy a 32 GB belső memória hiányérzetre adna okot.
Az összeszerelési minőségről a hátlap említett recsegésén kívül csak pozitívan tudok nyilatkozni, minden abszolút egyben van a készüléken.
A következő részben megnézzük, hogy mit nyújt hardveresen és szoftveresen a Sony nagyágyúja.
