Bevezető
Annak rendje és módja szerint egy év után megérkezett a korábbi csúcsmobil Xperia XZ frissített változata, ami inkább egy kisebb frissítésként aposztrofálható, így a Sony már az elnevezéssel is sugallja, hogy nem egy forradalmian innovatív készüléket kell keresnünk az Xperia XZ1-ben.
Már az XZ elődmodell is egy nagyon jól eltalált készülék volt, aztán nemrég kijött az XZ Premium is, ami tovább fokozta a minőségérzetet, a teljesítményt és a kijelző felbontást, és immár kezeink közt az XZ1, ami több ponton is fejlődött, korszerűsödött elődjéhez képest, amivel ha nem is az XZ tulajdonosokat késztetik arra, hogy azonnal rohanjanak készüléküket lecserélni, de naprakészebb alternatívát képezhet annak, aki egy minőségi (vagy csak konkrétan Sony) csúcskészüléket szeretne beújítani.
Külső
Szerintem jót tett 2016-ban az XZ-nek az enyhe dizájnváltás, miszerint elölről elég sarkos, oldalt viszont szépen legömbölyített formával találkozhattunk. Az XZ1-nél a gömbölyítés a Premiumhoz hasonlóan még erőteljesebb lett oldalt, ami szerintem baromi jól áll neki, és nem csak jól néz ki, hanem egyrészt felismerhetővé teszi messzebbről is, hogy milyen készülékről van szó, másrészt meg ergomómiailag is előnyös, hiszen jobb így kézben tartani, mint egy sarkos élekkel rendelkező készüléket.
A készülékház egybefüggő, unibody kialakítású, tehát egy darabból áll az egész hátlap az oldalakkal együtt, ami vagány, ráadásul a szóban forgó panel alumíniumból készült, ami minőségérzethez nagyban hozzájárul. Minimálisan zavaró tud lenni viszont, hogy ha sokáig nem volt kézben a készülék, és kézbe vesszük, akkor a fém borítás miatt egy kis ideig hideget érzünk, amíg kezünk illetve a hardver fel nem langyosítja. A víz- és porállóság természetesen megmaradt, IP 68-as védettségünk van, így akár tartósan víz alatt is tartható a készülék gondtalanul.
Az összeszerelési minőség és a minőségérzet – elismerő csettintést kiváltva – teljesen hibátlan, ez minden alkalommal érződik kézbevételkor. Bár az is érződik, hogy a hátlap sajnos nagyon csúszós, olyasmi, mintha síkosítóval kenték volna be. Hát, úgy látszik nem lehet minden tökéletes, valamit valamiért.
Az előlapon nem sok variálás történt, maradt közel ugyanolyan, illetve maradtak a vastag kávák is, amiket oly sokan kritizálnak. Én azt mondom, hogy engem nem zavarnak, szerintem nagyon jól, fickósan néz ki az XZ1, vékony kávás trendek ide vagy oda. Egyébként a fanyalgók megnyugodhatnak, mivel a káváktól hamarosan a Sony is búcsút int, erre utalnak a kiszivárgott képek, pletykák a 2018-as modellekről.
A kijelző felett és alatt találjuk a sztereó hangszórókat, melyek hangosabbak lettek, és hangzásuk telefonos mércével nézve még mindig egész jó. A felső káván bal oldalt csücsül a szelfikamera és a szélen pedig a kis értesítési LED, jobb oldalt pedig a közelség- és fényérzékelő szenzor bújik meg.
A kijelzőnk maradt a megszokott 5,2 hüvelykes, Full HD (1080 x 1920 pixel) felbontású IPS panel X-Reality képjavító algoritmussal és immár HDR támogatottsággal, melynek a képminősége és pixelsűrűsége is elég kellemes, habár ezen specifikációktól már nem nagyon lesz bezsongva senki.
Jobb oldalon találjuk a tradícionális, kapszula alakú bekapcsoló gombot, melyet benyomva szintén érződik a minőség, ujjlenyomatolvasó is van benne persze, ami hibátlanul, gyorsan működik. Az elődmodellen kritizálták a hangerőgombok elhelyezkedését, itt már szerencsére kijavították ezt, és felül vannak, tehát jól kézre esnek, a legalsó szekcióban pedig természetesen van egy kétállású kamera-elsütő billentyű, mert a Sony erre is gondol.
A bal oldalon leljük a kihúzható foglalatát a nano SIM-ünknek, és a Micro SD kártyánknak.
A hátoldalt van egy fémgyűrűvel körbevett 19 megapixeles kameránk, és mellette a fekete mező fogja közre a LED vakut és a színérzékelőt. Nem tudom, hogy miért kellett egy függőleges antenna sávot behúzni fölé, enélkül azért jobb lenne az összkép, noha így is egy gyönyörű, letisztult hátlapot kapunk.
A készülék alsó, műanyagból készült élén leljük a C típusú micro USB csatlakozónkat, a felsőn pedig a 3,5 mm-es jack csatlakozónkat. Jobban örültem volna, ha itt is fémet használnak, mint az XZ Premiumnál, de meg lehet barátkozni vele.
Belső
A készülék mondhatni legfontosabb újítása az a burkolat alatt keresendő, ugyanis a Snapdragon 820-ast az aktuálisan elérhető legújabb és legerősebb chipsetre cserélték, a Snapdragon 835-ösre, ami egyébként az XZ Premiumban is szolgálatot teljesít. Ez egy 8 magos chipset, melyben 4 db 2,45 GHz-es és 4 db 1,9 GHZ-es Kyro 280-as mag üzemel, Adreno 540-es grafikus chippel megtámogatva.
A Premiumnál sem volt okunk panaszra, a chipset minden igényt kielégítően erős, és itt még nincs 4K felbontás sem, ami pluszban megizzaszthatná. Röccenés szinte soha nincs, ha mégis, akkor az nagyon ritkán érhető tetten és csak a kezdőképernyők lapozásakor, de egyáltalán nem vészes. Ezenkívül van még 4 GB RAM beépítve, igazából teljesen kielégítő ennyi, bár 2018-ban várhatóan 6 GB lesz a standard.
Az akkumlátor 2700 mAh kappacitású, a szokásos egy-másfél napos üzemidőt simán lehet vele tartani, ha nem nyúzzuk agyon a készüléket. Érdemes játszadozni a már jól ismert akkumlátor kímélő Stamina üzemmóddal, hátha értékes órákat nyerhetünk az üzemidőben.
Rendszer
A Sony XZ1 sorozata volt az első a világon, ami már az Android 8.0 Oreo-val került piacra, tehát a gyártó szoftveres téren különösen naprakész. Az első, amit észre lehet venni az új verzióban, hogy az Android gyorsgomb-hármas megváltozott ikonokat kapott. A többi újítást már viszont nem ilyen könnyű észrevenni, és nem is számottevőek.
A Sony készülékek főképernyőit 2017 óta az Xperia Loops nevű élő háttérkép díszíti, melyen különböző méretű karikák izegnek-mozognak, az ujjunk mozgásától függően. Sajnos az általam kedvelt dupla koppintással feloldható kijelző a múlté, valamiért kivette a Sony. Helyette van ugye ujjlenyomat leolvasás, vagy a sima bekapcsológomb + oldalra lapozás kombó.
A felhasználói felületet nagyon jól ismerjük már régóta, mélyreható változások itt nem történtek, de valahogy nem is érzem hiányát ennek, szerintem még mindig a Sony-é a legkellemesebb Android rendszer.
A gyári Sony alkalmazások elég jópofák, de természetesen a Google Play-ről is tölthetünk bármit pillanatok alatt ami szem-szájnak ingere, a leg-hardverigényesebb játék is gördülékenyen, magas fps számmal fog futni a masinán.
Az Album alkalmazásban pillanatok alatt hozzáférhetünk egy régen készült fotónkhoz is, és gyorsan be is töltődik teljes felbontásában. Lehetőség van szerkeszteni is a fotóinkat, ha nem vagyunk megelégedve a képünk eredeti tulajdonságaival, örömteli hogy a Photoshopból ismert legtöbb képszerkesztő funkcióval találkozhatunk.
A Zene alkalmazás elég kiterjedt, jól teszi a dolgát, és vizuálisan is elég kellemes. Tapasztalatom szerint viszont túl halk volt a készülék a fülesen keresztül maximum hangerőn (legalábbis pl. egy Xperia X-hez képest), így szerintem nem elég erős a hangchip. A kezdőlapon három kategóriában rendezi az alkalmazás az albumborítókkal szereplő zenéinket, van egy lejátszási várólista, a legutóbb játszottak listája, és az újonnan hozzáadott zenék listája.
A kínálat részét képezi továbbá – a fontosabbak közül – a videó alkalmazás (kigyűjti nekünk a készüléken található videókat, így nem kell válogatni az Albumban ha csak a videók érdekelnek) , a PlayStation Store (PlayStation játékokat tölthetünk le konzoljainkhoz), a What’s new (tartalomajánló kliens), a Movie Creator (a fotóinkból tud kellemes kis zenés videót készíteni, el lehet vele szórakozni), a Rajz alkalmazás (gyakorlatilag egy Paintet kapunk a telefonra, unatkozásra vagy jegyzetelésre megteszi), Spotify (internetes zenelejátszó szolgáltatás), Amazon Shopping, az újdonságként debütált 3D Creator (segítségével a kamerával 3 dimenziós figurát készíthetünk valakiről, egy tárgyról vagy megkérhetünk valakit, hogy rólunk készítsen egyet, megmosolyogtató tud lenni) és az Xperia Lounge (a Sony saját tartalomletöltő rendszere).
Kamera
Az Exmor RS szenzor megapixel száma ugyan csökkent, 21-ről 19 megapixelre, viszont ez ugye még nem olyan sokat jelent képminőség szempontból, amúgysem egy kis felbontásról beszélünk. Egyelőre még nincs dupla lencsés megoldás, viszont a következő Sony csúcsmobilok már kettő lencsét kapnak, amennyiben hihetünk a kiszivárgott fotóknak, pletykáknak.
Tehát a maximum felbontás 19 megapixel, ha azt szeretnénk, hogy az elkészült kép kitöltse a kijelzőt, akkor lentebb kell vennünk 17 megapixelre. A szokásos két mód áll rendelkezésre fotózásnál, a kézi mód, ha magunk piszkálnánk bele a beállításokba, illetve a kiváló automatikus mód, ha a beállítást a szoftverre bíznánk.
A fotók minősége Xperia berkeken belül kifejezetten jó, ezt már az XZ Premiumnál is tetten értük, ahol már egyébként találkoztunk ugyanezzel a kameraszenzorral (IMX400). Azonban ha a teljes okostelefon piacot nézzük, akkor bizony vannak jobb minőségű kamerák is, ez tény, ráadásul nem is feltétlen drágább kategóriájú készülékekben.
A kamera hibái leginkább rosszabb fényviszonyok között tűnnek szembe, akkor már sajnos nehéz jó minőségben fotózni, és valamiért sokszor kórosan sárgává válik a kép.
Kissé parasztvakításnak tűnő, de jópofa új fícsör a 960 fps-sel felvehető szuperlassított videó (igaz, itt a legnagyobb felbontás az 720p). Szép olajozott felvételeket tudunk így lőni, melyekkel unalmas perceinket feldobhatjuk, de a mindennapok során minden bizonnyal egy elfeledett fícsör lesz.
További újdonság az úgynevezett prediktív autófókusz, vagyis ha a szoftver gyors mozgást érzékel, akkor még a kép elsülése előtt elkészül 4 db fotó, és mi kiválaszthatjuk, melyik tetszik.
A videóknál a 4K (@ 30 fps) felbontás a legnagyobb, tényleg gyönyörű részletekkel operál, csak nem árt egy nagy tárhelyű Micro SD kártya, mert ugye hamar betellhet a belső tárhelyünk a nagyobb méretű fájlok miatt. Ha 60 fps-t szeretnénk inkább vagy kisebb fáljméretet, akkor érdemesebb a Full HD felbontást választani, amivel még mindig gyönyörű lesz a videó minősége.
A 13 Megapixeles szelfikamera kiválóan teljesít, nemcsak fotóknál, videózásnál is (akár Full HD-ban is videózhatunk vele), én elégedett vagyok a szelfik minőségével, már-már a hátlapi kamerával vetekszik a végeredmény.
Összegzés
Jól sikerült az XZ frissítése, a fejlesztők tovább csiszolták az amúgyis egész jól sikerült elődmodellt, ugyanakkor mégis kicsit vegyesek bennem az érzelmek. Ugyanis a készülék egy nagyon kellemes darab, érződik minden porcikáján a minőség és a profizmus, mégis összességében úgy érzem, hogy van egy kis füllentés a gyártó részéről. Ugyanis az újdonságfaktor egyszerűen túl kicsi ahhoz képest, mint amennyivel többe kerül ez a készülék újonnan a jelenleg már egész jó áron beszerezhető XZ-nél. Sokan talán észre sem fogják venni, hogy az XZ1 mivel tud többet, vagy ha mégis feltűnne, akkor az nem hinném, hogy annyira számottevőnek bizonyul majd az XZ-vel szemben, legalábbis ilyen árkülönbség mellett.
Az új Snapdragon 835 chipsetnek és az immár 4 GB RAM-nak örülünk, bár így 2017 végén, 2018 elején elvártuk volna a Full HD-nál magasabb kijelző-felbontás használatát, a kávák legalább minimális csökkentését, illetve egy kicsit még jobb kamerát is (esetleg dupla lencsével), ha már jónéhány konkurens rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Az XZ1 ettől még egy nagyon jó készülék, én imádtam használni, mégha egy-két dolog miatt 2-3 éves modellnek is hat. Ha meg tudunk barátkozni azzal, hogy nem ez a legmodernebbnek tűnő készülék a piacon jelenleg, akkor kifejezetten tudom ajánlani, mert egy nagyon szerethető, nagyon minőségi, mindennapi társunk lehet. Viszont nem árt megvárni az árcsökkenést, mivel jelenleg ugye egy kissé többet kérnek el érte, mint amennyit kellene.
Köszönjük a tesztkészüléket a Sony Mobile magyarországi ügynökségének, a Newdoor Communicationsnak!
