Idézet a bevezetőből:
„Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én mindig is azokat a készülékeket szerettem, melyek hosszúságra és szélességre termetesek, viszont vékonyak és relatív könnyűek. Ennek oka igen egyszerű: a kényelmes kezelhetőséghez hozzá tartozik, hogy a kijelzőt normálisan el lehessen olvasni, hogy a billentyűket érdemben tudjam használni, azt viszont nem szeretem, ha egy cucc vastag, mivel kinyomja a zsebem, szétszakad a farmerem, ami talán még a nagy tömegnél is rosszabb, az ugyanis „csak” azt az érzést kölcsönzi a készülék használójának, hogy egy méretes követ hord a zsebében. A jól felállított kritériumaimnak szerencsére elég sok készülék megfelel, de jóval kevesebb, mint amennyit szeretnék. Ott van a klasszikus példa, az Apple iPhone-ja, de említhetnénk a BlackBerry készülékeket és a Windows Mobile alapú masinákat is. Látszik tehát, hogy a legtöbb ilyen gép vagy érintőkijelzős, vagy fektetett megjelenítővel és QWERTY gombsorral van ellátva, tehát a kissé elterjedtebb készülékformák között kevés számomra optimális modellt találni. Nagyon jó cucc a Nokia N82, az N95 vagy a Samsung Innov8 is, de mindegyik a számomra lélektani határt jelentő másfél centiméteres vastagság fölött mozog. Most azonban érkezett egy olyan csúszkás készülék, mely megfelelően nagy kijelzővel, korrekt gombsorral és ezek miatt kiváló használati értékkel rendelkezik, mégsem szúrja ki a nadrágom zsebét. A neve pedig Sony Ericsson Aino.”
Ide kattintva olvashatod tovább a tesztet
