Xperia XZ teszt

0

Bevezető

Nagyjából egy év után megérkezett az Xperia Z5 méltó utódjának tekinthető XZ, ami a vártakkal ellentétben nem Z6 néven látta meg a napvilágot, talán azért, hogy jelezze a Sony, hogy ez valamivel több, mint egy sima kis ráncfelvarrás, amit a Z szériák esetében megszokhattunk.

A csúcsmobilokat jelentő Z széria eddig úgy nézett ki, hogy gyakorlatilag egyszer sikerült elég nagyot durrantani a Sonynak az Xperia Z-vel 2013-ban, ami először hozta el a Full HD felbontást a telefonok világába, és már üdvözölhettük a négymagos processzort is benne. Utána ahogy jöttek az utódok, az újdonság varázsa kicsit kezdett alábbhagyni, mivel kicsit úgy érezhettük, hogy mindegyik készülék az elődjének egy kicsit ráncfelvarrt klónja. Ez valójában nagyjából így is van, de tegyük hozzá, hogy szerintem nem is akkora probléma bizonyos tekintetben, ami jó, azon nem kell sokat változtatni, bár nyilván az se jó, hogyha nem érezzük az innovációt.

Az XZ most a megreformált designjával viszont határozott újítást hozott a Sony csúcsmobilok életébe ilyen téren, így az új név mellé új design is jár.

Külső

Szóval a Sony leváltotta a régebbi designt egy kicsit más stílusra, aminek a jellemzője, hogy a telefon elölről minden eddiginél szögletesebb, viszont az oldala minden eddiginél jobban lekerekített lett, és ezzel engem egyébként a Lumia készülékekre emlékeztet. Nem mondom, hogy az XZ szebb, mint a Z széria volt, de mindenesetre jól néz ki.  Plusz megjelent egy új szín is a kínálatban, a tesztalanyunkon is látható sötétkék (forest blue), ami határozottan jól néz ki, pláne úgy, hogyha fény éri, akkor csillámlik a festék, mint a metálfényezés az autókon.

Az oldalt megjelenő lekerekítés már a kijelző széleinél tetten érhető, ami nekem bejön, mert így lapozgatáskor a készülék pereméhez érve nem éles peremmel találkozik az ujjunk, mint pl. a Z5-nél. És a készülék fogásának is jót tett az erősen kerekített oldalél, jó kézben tartani, ergonómikus. Nem érzi úgy az ember, hogy baltával faragták a készüléket.

A készülék átlagosan vékony a 8,1 mm-rel, kellemes, bár láttunk már ennél sokkal vékonyabb készüléket is (pl. rögtön a Z5, ami  7,3 mm).

Az előlapon a sztereó hangszóró foglal helyet alul és felül, ami telefonos mércével nézve minőségin szól, tetszett a hangzása. A kijelző maradt 5,2 hüvelykes és Full HD felbontású. Szerintem jó döntés volt, hogy nem növelték a méretét, mert ha van benne gyakorlatunk, ezt még nem olyan nehéz egy kézzel kezelni. A képminősége impozáns, jól esik ránézni a gyönyörű színek, a magas kontrasztarány, és a magas pixelsűrűség (420 ppi) miatt. Igaz, vannak már ennél nagyobb pixelsűrűségű panelek is a piacon és akinek elég jó a szeme, az észre veheti a különbséget, meg hát ha lépést akar tartani a Sony fejlődés terén, akkor szerintem lassan lépni kellene egy nagyobb felbontás felé.

A kijelző alatt nincs semmi, felette a logót, a 13 megapixeles szelfikamerát, és a fényérzékelőt találhatjuk (ami a kijelző fényerejének állítgatására hivatott a fényviszonyoknak megfelelően, engem viszont zavar, hogy állandóan változik a fényerő ezért ki is kapcsoltam az automatikus szabályozást). Jobb oldalon az ujjlenyomatolvasóval rendelkező bekapcsológomb kapott helyet (elég jól működik az ujjlenyomat leolvasás), lentebb a hangerőszabályzó gombok (ezek elhelyezésével sokan nincsenek megelégedve, és én is támogatom azt, hogy fentebb kéne lenniük, mert így kicsit körülményes használni őket), majd végül a kétállású kameragomb (ami örvendetes, hogy van). Bal oldalon tudjuk helyezni a nano simünket illetve a Micro SD kártyánkat a kihúzható foglalatba.

A hátlap anyaghaszálatát tekintve üveg helyett ezúttal fémet kaptunk (elég kellemes tapintása van és szerencsére nem feltűnőek rajta az ujjlenyomatok), melynek tetején újdonságként egy színérzékelővel is ellátott kamera foglal helyet a maga 23 megapixelével és  led vakujával. (A fekete változat egyébként egy innovatív, úgynevezett Alkaleido fémből készült hátlappal rendelkezik.)

A készülék teljesen lapos aljára került a Micro USB csatlakozó, ami – ahogy az első csatlakoztatásnál arra rájöttem – már C típusú, így meglepődött arckifejezéssel fogadtam, hogy már nem kompatibilis a korábbi kábelekkel.

Belső

Az XZ-be nyilván az aktuálisan elérhető legerősebb hardverkomponensek kerülhettek, így a készülék a 64 bites, két 2,15 és két 1,6 GHz-es kétmagos lapkából álló Snapdragon 820-as chipsettel és Adreno 530 grafikus gyorsítóval lett felszerelve, ami egyébként a Sony korábbi 2016-os csúcsgépének, az X Performance-nak is a lelke, plusz van még 3 GB RAM. És hát ez az összeállítás nem okoz csalódást, ha a teljesítményről van szó.  Hibátlan gyorsaság, nem érezni, hogy lenne bármi, ami megakasztaná a készüléket, legalábbis értelemszerű használat esetén.

Örömteli, hogy az elődök melegedési problémáit sikerült kiküszöbölni, ugyanis a melegedést nagyjából enyhének mondanám terhelés közben.

A készülék 2900 MAh kappacitású akkumlátort kapott, ami egy kevésbé terhelő átlagos használattal (játékok nélkül és nem állandó használattal) kibírja az egy napot, esetleg akár még másnapra is marad egy kis szufla, ha viszont játszunk és egyéb erőforrás igényes dolgot futtatunk a készüléken, akkor ne lepődjünk meg, ha serényen elkezdenek fogyni a százalékok és mondjuk 4 óra lesz a kijelzőidő. Az üzemidőt átlagosnak mondanám, fejlődés itt nem történt, bár mindenképp ott a Stamina mód akkumlátor kímélésre, ami hasznos tud lenni.

Szoftver

Az Xperia X-ből ismerős ikonkészlettel és újdonságokkal fogad a Sony féle Android Marshmallow a készüléken (a cikk publikálásának időpontjában már megjött a Nougat frissítés is), ami szerintem meglehetősen kellemes, kinézetre is és használni is, nekem például ez a stílus tetszik a legjobban Android színtéren.  A Sony nem alakította át a gyári rendszert mélyrehatóan, csak épp annyira, hogy érezzük, hogy egy Sony készülékkel állunk szemben.

A szoftver az előzőekhez képest első blikkre alig változott, így szerencsére a legtöbb dolog nem igényel megszokást benne. A kezdőképernyők heten lehetnek maximum, így bőségesen van hely hova kipakolászni a widgeteket. Egy hosszú képernyőre nyomással előjönnek az opciók, ahol háttérképet, témát (különböző jópofa témák érhetőek el Google Play-en, melyek a háttérképen és a színeken kívül az android gombokat is megváltoztatják), widgeteket választhatunk illetve személyre szabhatjuk a kezdőképernyőket.

A kezdőképernyő eléggé személyre szabható, például a lapozgatás animációja is többféle lehet. A menü a már megszokott oldalra lapozgathatós, a készüléken megtalálható valamennyi alkalmazás között kereshetünk is, és persze rendezgethetjük is őket, ahogy szeretnénk.

A gyári Sony alkalmazások elég jópofák, de természetesen a Google Play-ről is tölthetünk bármit pillanatok alatt ami szem szájnak ingere, minden gördülékenyen fog futni a masinán.

Az Album alkalmazás egy gördülékenyen kezelhető galériát takar, pillanatok alatt hozzáférhetünk egy régen készült fotónkhoz is. Lehetőség van szerkeszteni is a fotóinkat,  ha nem vagyunk megelégedve a képünk eredeti tulajdonságaival, örömteli hogy a Photoshopból ismert legtöbb képszerkesztő funkcióval találkozhatunk.

A Zene alkalmazás elég kiterjedt, jól teszi a dolgát, és vizuálisan is elég kellemes. A kezdőlapon három kategóriában rendezi az alkalmazás az albumorítókkal szereplő zenéinket, van egy lejátszási várólista, a legutóbb játszottak listája, és az újonnan hozzáadott zenék listája.

A kínálat részét képezi  továbbá – a  fontosabbak közül – a videó alkalmazás (kigyűjti nekünk a készüléken található videókat, így nem kell válogatni az Albumban ha csak a videók érdekelnek) , a PlayStation Store (PlayStation játékokat tölthetünk le konzoljainkhoz), a What’s new (tartalomajánló kliens), a Movie Creator (a fotóinkból tud kellemes kis zenés videót készíteni, el lehet vele szórakozni), a  rajz alkalmazás (gyakorlatilag egy Paintet kapunk a telefonra, unatkozásra vagy jegyzetelésre megteszi), a Track ID (mint mindig, pillanatok alatt csekkolhatjuk, mi az éppen hallott szám előadója és címe), és az Xperia Lounge (a Sony saját tartalomletöltő rendszere).

Kamera

A Sony ismét maradt a 23 megapixeles felbontásnál, ami ugyan kimondva és papíron jól hangzik, mégsem ez a mérvadó a képminőséggel kapcsolatban. A kameraszenzor egyébként ugyanaz a 24 mm-es látószögű, f/2.0 apertúrájú Exmor RS, ami a Z5-ben mutatkozott be, aztán az X-ben és az X Performance-ban is helyet kapott. A 2016-os csúcskészülékek kamerái már prediktív, azaz mozgáskövető autófókusszal rendelkeznek, ami elvileg képes arra, hogy kiszámítsa egy mozgó tárgy következő mozdulatát, ezzel kizárva az elmosódást. Kaptunk még egy színérzékelőt is, így már a nem csak a vaku társaságában árválkodik a kameraszenzor. A kameraalkalmazás gyorsan betöltődik, és máris fotózásra kész a készülék. A záridő minimális, így elég pörgősen  tudunk fotózni egymás után. Van lehetőség gyorsfotózásra is a kameragomb hosszan nyomásával, így már feloldatlan készülékkel is egy pillanat alatt elcsíphetjük a hirtelen fotózni vagy videózni kívánt témát.

A kamera 3 móddal áll rendelkezésre, kiváló automatikus (a Sony saját témafelismerő módja, viszont legfeljebb csak 8 megapixelben enged fotózni), kézi, és videózás, melyek között lapozgatva választhatunk, egyébként nem értettem hogy miért nem lehet egyből kiválasztani a videózást, lapozgatás nélkül.

A kézi móddal érdemes dolgozni ha nagyobb felbontású képeket szeretnénk és ha a saját beállításaink szerint fotóznánk. Túlzottan sok beállítás nincs, de a legfontosabbak és a legismertebbek azért helyet kaptak.

A képminőség javult kissé a Z5-höz képest, bár továbbra sem az igazi. Sokszor ugyan nagyon szép képet lehet vele fotózni és ha nem nagyítunk bele a képbe nagyon, akkor még nem talán is lennének problémák. Sok esetben viszont – a színérzékelő szenzor ellenére – pontatlan színhűséggel találkozni az elkészült képeken, jellemzően rosszabb fényviszonyok mellett pedig sokszor csalódást keltő képek szoktak születni és túlsárgítás is megjelenik.

Videófelvételt 4K felbontásban tud rögzíteni a készülék az aktuális divatnak eleget tevően, bár hacsak nem akarunk belenagyítgatni videóinkba, akkor csak 4K tévén fogjuk érdemben kihasználni ezt a funkciót. A legtöbbet használt felbontás valószínűleg az 1080p lesz, amiből lehetőség van 60 képkocka / másodperces rögzítésre is a folyamatosabb mozgókép érdekében. Kellemes minőségben lehet videózni a készülékkel.

Kapunk különböző kameraalkalmazásokat is, melyekkel feldobhatjuk fotóinkat. A kiterjesztett valósággal egy abszurd környezetbe varázsolhatjuk a fotózni kívánt témát, a Kreatív effektussal a szoftver felkínál pár változatot a fotózandó képről, a Panorámakép magáért beszél, a Sound Photo-val a fotókhoz hangot is vehetünk fel, a Timeshift videóval lassított felvételeket készíthetünk, a Matricakészítővel képeinkből ki tudunk kivágni dolgokat és azt egyedi matricaként elküldeni vagy felhasználni más képekhez, a Portré stílusa alkalmazás egy szelfikészítő különböző retusálási effektekkel, az Arc a képen alkalmazás egyszerre használja az előlapi és a fő kamerát, így a szelfink is díszíti majd az elkészült képet egy kis buborékban.

Egyébként ezen alkalmazások listája is bővíthető, így Google Play-en szerezhetünk újabbakat.

Az előlapi kamera 13 megapixelesre nőtt, ami egy dícséretes lépés volt. Végre vége a zajos, ronda szelfik korszakának (legalábbis jó fényviszonyok között), amik olyan zavaróak voltak korábbi telefonokon, így mostmár teljesen jó minőségű szelfiket lehet lőni. A zajszűrése ugyan meglehetősen intenzív, de legalább nem fognak látszódni a bőrhibák. Videófelvételre is képes, ráadásul Full HD méretben.

Összegzés

Az Xperia XZ lehet, hogy nem nagyon okoz leesett állat használat közben és lehet, hogy nem a piac legkiemelkedőbb darabja, de egy jól sikerült csúcskészülék, amit nagy becsben fog tartani a tulajdonosa és minden bizonnyal elégedett lesz vele. Egy dolog miatt nem ajánlom a készüléket a teszt írásának pillanatában, az pedig az ára. Szürkeimportban (gsm boltok) közel 180 ezer forintot kérnek el érte (a hivatalos ár pedig a 220 ezret is túlszárnyalja), de ennyit közel sem ér a készülék, de mivel új, ezért ennyiért kell adni, nincs mese. Ha már Xperia csúcskészüléket keresünk, akkor egy közel azonos tudású X Performance számottevően olcsóbb jelenleg, így inkább azt venném, vagy megvárnám amíg leesik az ára 130 ezer körülre, onnantól kezdve lesz átlagosan jó vétel a készülék.  Amit felróhatok hiányosságnak, az a még mindig nem teljesen kielégítő kamera, ami sokszor nagyon szép képeket készít, de sokszor nagyon nem érzem úgy, hogy csúcskészülékkel fotóztam volna. Szőrszálhasogatásként megemlíthetem a QHD kijelző kihagyását, mert ugyan a Full HD meglehetősen kellemes és elegendő a legtöbb felhasználónak, azért lassan elvárható lenne a továbblépés, ha már a konkurencia javában használja azt a felbontást és elég jó szemmel ha nehezen is, de tetten érhető a különbség egy QHD panelhez képest.

Szerintem a Z5 méltó utódot kapott. A minőségérzet elég jó, a dizájn végre egy kis újat hozott (legalábbis a Sony készülékeket nézve), a teljesítmény bőségesen kielégítő, szóval nem lövünk mellé ezzel a készülékkel, csak érdemes megvárni az áresést.

Köszönjük a tesztkészüléket a Sony Mobile magyarországi ügynökségének, a Newdoor Communicationsnak!

Megosztás