Xperia XA2 & XA2 Ultra – Felnőttek a feladathoz

0

Bevezető

A Sony mostmár nem is kínál kimondottan olcsó alsókateógóriás okostelefonokat, mióta elmozdult a prémium irány felé. Az alsó-középkategóriás L2 alatt már nincs is jelenleg semmi, az XZ család ugye a csúcs, az XA család pedig az arany középút, ami okosan igyekszik mind az alsó, mind a felsőkategóriától elszeparálódni, habár sokak örömére utóbbihoz azért egyre közelebb kerül. Az XA családnak a feladata mindig az volt, hogy csúnyán mondva a csúcsmobilok butított verziói legyenek, de ezzel egyáltalán nincs is baj. Egyrészt nem mindenki érez ellenálhatatlan birtoklási vágyat, hogy csúcsmobilja legyen, másrészt nem is mindenkinek van rá kerete, illetve anyagi hajlandósága, hogy ilyen készüléket vásároljon, és a Sony az ilyen felhasználókat célozza az XA családdal. A család azóta már a harmadik kiadásnál jár, az XA és az XA1 után az XA2 modellcsaládot köszönthetjük, nézzük is, hogy milyenre sikerültek az újdonságok.

Külső

Xperia XA2

Külsőre néhány mindenképpen pozitív változást könyvelhetünk el az elődökhöz képest, kellemesen modern lett az előlap, így, hogy már nem olyan bumfordi az alsó és a felső káva, illetve oldalt pedig ismét szinte teljes a kávamentesség. Ráadásul közelről nézve látható, hogy még egy köröm-piszkányit le is hajlik a kijelző széle oldalra, ami fokozza ezt a modern feelinget. A dizájnnyelv még a 2017-es stílust követi, így elég hegyesek a készülékek sarkai, ez tetten érhető kézben tartva is, bár még éppen nem zavaró. Az oldalak viszont szépen lekerekítettek, ami azért jót tesz az ergonómiának. A készülékek szerintem baromira jól néznek ki, szóval a dizájnereket megint dícséret illeti, ráadásul az összeszerelés minősége és az anyaghasználat is minőségi érzést kelt.

XA2 Ultra

A hosszanti oldalélek és a hátlap kellemes tapintású műanyag, míg keskenyebb oldalélek immár fémből készültek, szóval ez az egyik szép előrelépés az XA1 családhoz képest. A másik a kijelző (a kisebbik XA2-nél), ami nemcsak 2 tized inchet hízott (így már 5,2″), hanem ráadásul már Full HD felbontású, így a pixelsűrűségen sem nagyon lehet fanyalogni már, habár az Ultra esetében a 6 hüvelykes képátló miatt látható enyhe pixelesség. A rajta megjelenő kép minősége egész jó, bár – hogy kis nyoma legyen a középkategóriás mivoltnak – egy kicsit azért fakóbbak a színek, mint a felsőkategóriában játszó Xperia tesók kijelzőjén. A kijelző felett a megszokott módon a szenzorok és az előlapi kamera van, az Ultrán viszont már kettő is, méghozzá nála led villanóval is kiegészítve, ami nem megszokott az előlapon.

Xperia XA2

A készülékek alsó élén leljük a C típusú micro USB csatlakozónkat valamint a fő hangszórót (ami sajnos nem sztereó de nem szól rosszul), a felsőn pedig a 3,5 mm-es jack csatlakozónkat és a zajszűrő mikrofont. Jobb oldalon régi ismerősként köszönthetünk a kis kör alakú bekapcsológombra (itt már fekete színű ő is, bár a régebbi ezüst árnyalat jobban állt azért neki), és a hangerőgombok mellett persze a kamerabillentyűre is, a nanoSIM foglalata és a micro SD kártya foglalata pedig a bal oldalon lévő kis fiókban rejlik. A készülékházak az átlagnál vastagabbak, mégsem érzem túl vastagnak, és legalább így valamivel könnyebben felvehetők az asztalról, mint a 8 mm alatti társai. Az ujjlenyomatolvasó a hátlapra költözött, szerintem egész jó helyen van és jól is teszi a dolgát. Felette találjuk az immár középre helyezett 23 megapixeles kamerát és a LED villanót, a hátlap közepén van még egy ezüst Xperia logó, és ennyi, szép letisztult így az összkép.

Xperia XA2

A kisebbik, 172 gramm tömegű XA2 variáns 142 x 70 x 9,7 mm-es kiterjedésével egész jól kezelhető egy kézzel, ám sajnos az Ultra variánsról (163 x 80 x 9,5 mm) ez nem mondható el, oda már kelleni fog a két kéz. Na de aki őt választja, az nem is azért veszi, hogy egy kézzel akarja majd kezelni. Ő egyébként súlyban sem egy pehely legény, mivel 221 grammos.

Belső

Pozitív változást könyvelhettünk el az új XA családnál hardveres téren is, ugyanis a régi Mediatek chipsetet a modernebb, energiahatékonyabb Snapdragonra cserélték, egész pontosan a 8 magos, 4 db 1,8 és 4 db 2,2 GHz-es Cortex A-53-mas magot használó 630-asra, a Mali grafikus gyorsítót pedig az Adreno 508 váltotta fel. A RAM-ok mérete maradt változatlan, az XA2 az 3, míg az Utra 4 GB-tal rendelkezik, míg a belső memória 32 GB-os mindkét készülékben, habár az Ultrának 64 GB-os változata is kapható.

A Sony rendesen ellátta akkumlátorral a masinákat, a kappacitás a kisebbik modellben 3300, a nagyobbikban 3580 mAh, ami egyébként nagyobb, mint pl. a tavalyi XZ1 csúcsmobilban. Mind a kettőről elmondható, hogy relatíve jól bírják szuflával, 2 nap átlagos használattal szerintem biztosan teljesíthető.

Rendszer

A masinákon az eddigi lefgrissebb Android, az Oreo fut, méghozzá villámsebesen. A felhasználói felület és a jópofa gyűrűket rajzoló gyári Xperia Loops előháttérkép animációi igen magas fps számmal futnak le, a sebességérzet pazar. A középkategóriás mivolt csak onnan érződik, ha valami nagyobb dolgot kell betöltenie a processzornak, mert az egy kicsit tovább tarthat, mint egy csúcsmobilnál. Benchmarkok tekintetében egyébként nagyjából a 2015-ös csúcskategóriát hozzák a masinák.

A felhasználói felületet nagyon jól ismerjük már régóta, mélyreható változások itt nem történtek, de valahogy nem is érzem hiányát ennek, szerintem még mindig a Sony-é a legkellemesebb Android rendszer.

A gyári Sony alkalmazások elég jópofák, de természetesen a Google Play-ről is tölthetünk bármit pillanatok alatt ami szem-szájnak ingere, a hardver-igényesebb játékokat is jól viszik a masinák.

Az Album alkalmazásban pillanatok alatt hozzáférhetünk egy régen készült fotónkhoz is, és gyorsan be is töltődik teljes felbontásában. Lehetőség van szerkeszteni is a fotóinkat, ha nem vagyunk megelégedve a képünk eredeti tulajdonságaival, örömteli hogy a Photoshopból ismert legtöbb képszerkesztő funkcióval találkozhatunk.

A Zene alkalmazás elég kiterjedt, jól teszi a dolgát, és vizuálisan is elég kellemes. A kezdőlapon három kategóriában rendezi az alkalmazás az albumborítókkal szereplő zenéinket, van egy lejátszási várólista, a legutóbb játszottak listája, és az újonnan hozzáadott zenék listája.

A kínálat részét képezi továbbá – a  fontosabbak közül – a videó alkalmazás (kigyűjti nekünk a készüléken található videókat, így nem kell válogatni az Albumban ha csak a videók érdekelnek) , a PlayStation Store (PlayStation játékokat tölthetünk le konzoljainkhoz), a What’s new (tartalomajánló kliens), a Movie Creator (a fotóinkból tud kellemes kis zenés videót készíteni, el lehet vele szórakozni), a  Rajz alkalmazás (gyakorlatilag egy Paintet kapunk a telefonra, unatkozásra vagy jegyzetelésre megteszi), Spotify (internetes zenelejátszó szolgáltatás), Amazon Shopping, és az Xperia Lounge (a Sony saját tartalomletöltő rendszere).

Kamera

A hátlapi kamera maradt a már jól ismert 23 megapixeles, f/2 rekeszértékű Exmor RS szenzor LED segédfénnyel. Az előlapi kamera a kisebbik modellnél egy nagy látószögre is képes, 8 megapixeles szenzor, a nagyobbiknál pedig egy 16 megapixeles és egy 8 megapixeles, nagy látószögű kamerát találunk. Csoportos szelfi készítésénél a felhasználók tehát örülhetnek, hogy immár mindenki kényelmesen rá fog férni a szelfire.

A szelfik minősége az XA2-n szerintem hagy kívánnivalót maga után, de még éppen a vállalható kategórián belül van, az XA2 Ultra egy fokkal jobb minőségben tud szelfit lőni, bár a széleslátószögű változat nála is kevésbé impozáns minőségű lesz. A fő kamerák képminősége középkategóriához képest egyáltalán nem rossz, szerintem egész vállalható képeket lőnek, noha ez nem meglepő, mivel a korábbi csúcs szenzorokat örökölték a készülékek. Ami egy apró kritika lehet, hogy a zárgomb elsütése után a fotók számomra lassan töltődtek be, nem olyan olajozott a folyamat, mint egy csúcskészüléknél.

Összegzés

Azt kell mondjam, hogy szép munkát végzett a Sony az XA1 korszerűsítésénél, és szerencsére már nem érezzük azt, hogy nagy komprumisszumot kell kötni a barátibb árcédula miatt. Az utódok szinte mindenben elérik, vagy legalábbis megközelítik az XZ1-et, ami a Sony tavalyi csúcskészüléke volt, így akár házon belüli konkurenciát is jelenthetnek a szóban forgó masinának. Persze egy kis komprumisszumnak azért muszáj lennie, így el kell fogadnunk, hogy a kijelző egy hangyányival fakóbb, az előlapi kamera jól láthatóan gyengébb minőségű, a hardver csak átlagosan (de átlag elvárásokhoz kielégítően) erős. Mindent egybevetve, én bátran tudom ajánlani a készüléket, akár korábbi XA modellekről váltani készülő felhasználóknak, akár csúcsmobil helyett is, amennyiben ugye megelégszünk a csak majdnem csúcsmobilhoz méltó tudással, és nem egy minden hájjal megkent masinára vágyunk feltétlenül.

Köszönjük a tesztkészüléket a Sony Mobile magyarországi ügynökségének, a Newdoor Communicationsnak!