A Sony Ericsson végre “elkunyerálta” a Sony legérdekesebb termékvonalát, a PlayStation-t. Sokan erről álmodoztak már a Sony és az Ericsson mobilkommunikációs egyesítése óta, még többen a Walkman és a Cyber-Shot márkanév átvétele óta!
Feltehető a kérdés: Miért vártak eddig? A válasz egyszerű: ez idáig nem állt rendelkezésre olyan hardver a mobiltelefonok esetében, ami mellett kevés kompromisszummal játszhattunk volna a készülékünkön. Tény, hogy a gyártó korábban is próbálkozott játékok futtatására tervezett készülékekkel, elég itt a kisfelbontású kijelzővel szerelt F305-re gondolni, vagy az általam is birtokolt Yari-ra gondolni, azonban ezek meglehetősen eltévedt próbálkozások voltak. Na jó a Yari már kicsit közelebb állt a célhoz, de messze nem volt az igazi. Mostanra azonban megérkezett a Sony Ericsson legújabb Xperia készüléke a PLAY, ami hamarosan kishazánkban is kapható lesz hivatalosan is.
Mikor megérkezett a futár a tesztkészülékkel azonnal azon voltam, hogy bontsuk ki! Történetesen pont a munkahelyemen voltam, így rögtön a csomag körül csoportosultunk. Mikor kibontottam és a kezembe vettem a készüléket csupán egy kérdés fogalmazódott meg bennem: “???ezmiez???”. Félreértés ne essék: élőben sokkal jobban néz ki a PLAY, mint a sajtófotókon, mindazonáltal eszméletlen vastagra sikeredett, legalábbis a többi 2011-es Xperia modellhez viszonyítva.
Sajnálom azt a tervezőt akinek kiadták, hogy rajzolja meg a készüléket, hiszen az illetőnek egy olyan eszközt kellett alkotnia, ami illeszkedik az Xperia termékvonalba, de ezen felül nem üt el nagyon a PlayStation design elemektől sem, valamint kényelmesen használható okostelefonként és konzolként is, de még hordozható is maradjon. Összességében szerintem jó munkát végeztek a tervezők, bár messze nem a legszebb Xperia készülék, de itt tisztában kell lenni azzal is, hogy nem az üzleti felhasználók kegyeiért küzd a PLAY.
Ha a külsőségeket nézem, akkor szerintem a jelenlegi kínálatból leginkább az Xperia neo-ra hajaz a PLAY, ahol lehetett ott lekerekítették a házat, hogy vizuálisan minél kisebbnek hasson. Összességében arányosra sikeredtek a méretek: 119*62*16 mm, amihez 175 grammos súly társul. A súlya kifejezetten jól jön a játékok esetében, olyan PSP-s érzés tölt el, mikor szétcsúsztatom a készüléket, látszik, hogy erre nagyon rágyúrt a Sony Ericsson. Számomra egy dolog hiányzik kegyetlenül a jó játékélményhez: vagy egy dumó a hátlapról a kényelmes fogás érdekében, mint a PSP első szériája esetében, vagy egy kevésbé csúszós hátlap. Sokkal jobb választás lett volna az Xperia X10 széria esetében használt puha műanyag a jelenlegi lakkozott helyett.
Az előlap nagy részét a 4 hüvelykes, 480*854 pixel felbontású, multi-touch kijelző uralja, aminek a színmélysége ugyan nagyon jó, de látszik rajta, hogy nem az Xperia arc és neo esetében megismert Bravia Mobile Engine technológiát kapta. Ami viszont pozitív, hogy a mostanság jellemző erős napsütésben is kitűnően olvasható és nem kell az árnyékba szaladnunk, hogy lássunk is valamit.
A megjelenítő felett helyezték el a fényérzékelőt, a távolságérzékelő szenzort valamint az előlapi kamerát és a hanghívásokért felelős hangszórót. A kijelző alatt foglal helyet a 4 gomb, igen nem 3, amit még most sem sikerült megszoknom: vissza; menü; opciók és kereső gomb. Annak ellenére, hogy nekem még mindig szokatlan, hogy a vissza gomb balszélre került, a kereső gomb jó ötlet volt, aminek köszönhetően mindig az aktuálisan megnyitott alkalmazásnak megfelelően keresgélhetünk. Ha például az Xperia PLAY funkcióban nyomunk rá a keresőre, azonnal a Marketban találjuk magunkat a készülékre optimalizált játékok között. Két negatívum van a gombokkal: meglehetősen aprók lettek és nem kaptak háttérvilágítást.
Jobboldalon foglal helyet két plusz játékvezérlő, valamint a hangerő szabályozó gombpáros, baloldalon pedig csak a 3,5mm-es Jack és a microUSB csatlakozók nyílása tátog. Alul nincs semmi, fent pedig csak a bekapcsolásért és a képernyőzárásáért felelős gomb található.
Ami viszont nekem leginkább tetszik a készülékben, az a hátlap! Valami eszement jól néz ki, ahogy az oldalak ívelése “összefolyik” a hátlap íveivel és találkozik az oldalsó tükröződő felület a hátlap feketéjével. A hátsó szekció bal felső részén kacsintgat ránk a kamera objektívje és a LED villanó, középen egy Xperia felirat, alatta pedig egy Sony Ericsson logó.
Kicsit érdekes megoldás, hogy a kihangosításért felelős hangszórók (igen kettő van) a hátlap alatt lettel elhelyezve. Ez kifejezetten jó ötlet volt, ugyanis így nem kell arra figyelnünk, hogy játék közben ne tegyük a kezünket a nyílásra, rontva ezzel a minőséget. A hangszórókról elöljáróban annyit, hogy végre egy új Sony Ericsson, ami üti az Xperia X2 hangminőségét.
Na, de csúsztassuk már szét! 🙂 Szétcsúsztatva a készüléket szemünk elé tárulnak a PSP Go jellegű kezelőszervek, azt leszámítva, hogy itt nem található két joystick, hanem helyette két érintőpanel foglal helyet. Maguk a gombok mind méret, mind nyomáspont szempontjából tökéletesek, élmény így telefonon játszani! 😀 A funkciókra egyelőre nem térek ki, bővebben majd egy későbbi írásban taglalom!
Az általános összeszerelési minőség rendben van, a ház erősebb nyomkodásra sem nyekereg, a slide minősége kiváló, az egyetlen problémám a fentebb már említett fényes műanyag a hátlapon, ami leginkább hosszú játékidő esetében kényelmetlen egy picit.
Maga a doboz tartalma átlagos, a készülékhez csupán egy EC700 adatkábelt, egy GreenHeart töltőfejet és egy jó minőségű MH610 stereo headsetet kapunk.
Folytatás következik …
