Az Xperia X2 már több, mint 2 hete nálam vendégeskedik. Ha mondanom kellene egy készüléket, ami miatt a legtöbb hideget és meleget kapta a Sony Ericsson, akkor az egyértelműen az Xperia X2 lenne! Ennek fényében én nagyon vártam ezt a tesztkészüléket, gondolva, hogy biztos nem úgy van az, hiszen anno a P990 hasonló kritikákat kapott, de az mégis egy nagyon szerethető és használható telefon volt. A tesztidőszakhoz én úgy álltam, hogy elfelejtek minden negatív élményt, ami az Aspen teszt közben ért és új lapot nyitok a Windows Mobile 6.5 OS előtt.
Minden még 2008-ban kezdődött az Xperia X1 megjelenésével! Az X1 bejelentése idején egy rendkívül jó készüléknek számított (papíron), azonban a megjelenés csak késett és késett, mire pedig megjelent nem csak papíron nem számított egy ütős készüléknek, hanem a valóságban sem, hiszen hiába a csínos design, hiába a jó anyaghasználat, ha a rendszer abszolút nincs optimalizálva. Hasonló volt a baj anno a P990-el is, de megemlíthető az Xperia X10 is.
Mint már írtam megpróbáltam és a maradék két hétben is megpróbálom félretenni a Sony Ericsson Aspen teszt során szerzett “élményeimet”, persze csak annyira, amennyire lehet!
Adott nekünk egy Sony Ericsson Xperia X2 készülék, ami a megjelenése évében nem sok jót sejtett, hiszen csak az előd X1 rosszhíre volt az emberekben, mára viszont csatlakozott a családba 4 újabb tag (Xperia X10; X10 Mini; X10 Mini Pro és X8), amik igenis jól sikerültek, ennek fényében volt bennem egy kis boldogság is, na meg egy kis félsz is. 🙂
Alapvetően, mint telefon használható az X2, a lényegesen nagyobb kijelző miatt a kezelés sem olyan vészes, mint az Aspen esetében. Azonban, mint okostelefon (a szó mai értelmében) használhatatlan a készülék, ennek a megnyilvánulásnak az okairól a következő tesztben!
Külsőségeket tekintve az Xperia X2 valami eszméletlenül ütősre sikeredett! Az egyik ismerősöm fogalmazta meg a legjobban, mikor kézbe vette: “Van benne anyag!” 😀 Ez tényleg igaz, a készülék súlya pont jó! Nem nehéz, nem húzza le az ember nadrágját, de mégis érzem, hogy nálam van. Az anyaghasználat is teljesen rendben van, de ezt nézzük egy kicsit részletesebben!
A készülék előlapját természetesen a kijelző uralja, aminek felbontása 480*800 pixeles, míg mérete 3,2 hüvelykes, színmélység természetesen 65K, amiért egyértelműen a Windows Mobile okolható. A megjelenítő felett az elmaradhatatlan Sony Ericsson felirat, a hívásokért felelős hangszóró és a videó hívásokért felelős kamera található. A kijelző alatti Xperia felirat egyértelműen jelzi az X2 hovatartozását, valamint itt található még a hanghívásokért felelős gombpáros, a panelváltó és az OK, azaz vissza gomb is. Van itt viszont még valami, egy optikai érintőegér, amit nekem nem sikerült 2 hét alatt sem megszoknom.
A kijelzőről még annyit, hogy rezisztív technológiával készült, tehát az újjakkal való kezelés megbosszulja magát! Nem mondom, hogy kezelhetetlen ceruza nélkül, de nagyon nehéz vele boldogulni.
Az X2 tetején csak a 3,5 mm-es Jack csatlakozó, valamint a bekapcsolásért felelős gomb található, ami képernyőzárként is funkcionál. Alul nincs semmi láthatólag, azonban a lyukacsos felület alá mind lent, mind fent elrejtettek 1-1 LED csíkot, ami különböző színekben világít, ha valamilyen esemény történik. Összességében jól néz ki ez a szín kavalkád, bár szerintem nem nagyon illik a készülékhez, ami viszont a legnagyobb gond, hogy csak akkor működik, mikor kedve van. Érthetetlen!
A készülék jobboldalán található a hangerő szabályozó gombpáros, a kamera exponáló gombja, ami kétállású, valamint a stylus silója. A baloldalon foglal helyet a microUSB csatlakozó, valamint a hátlap levételéért felelő csúszka.
Az X2-nek a hátlapja ami szerintem a legjobban sikerült. A kép sajnos nem adja vissza, de a hátlap középső területe enyhén bemélyed és ez valami eszement jó fogást ad a készüléknek mind normál, mind szétcsúsztatott állapotban. A hátsórész felső részén foglal helyet a 8,1 megapixeles kamera, mellette a LED villanó, valamint az egyik hangszóró, ugyanis van belőle kettő a hátlapon. A sztereo hangszórók minősége valami elképesztő, a Yari-m minőségét kenterbe veri. A hátlapnak csak a középső része vehető le, ez készült fémből, valamint ezen a részen foglal helyet a Sony Ericsson logo, felirat páros, a Xperia felirat is. A hátlap legalsó részére került a nyakba akasztó nyílása, ami érthetetlen módon rákerült a készülékre, ez több szempontból is érthetetlen: nagyon csúnya, na meg szerintem senki nem használja, főleg nem egy X2 esetén. 🙂
Az előd X1-hez hasonlóan az X2 is oldalra csúsztatható, amivel elővarázsolható az ezüstös QWERTY billentyűzet. A gombok mérete, nyomáspontja tökéletes, eddig az X10 Mini Pro volt a favorit ebből a szempontból, de az X2 klaviatúrája már teljesen más kategória. Nem mondtam, vagy írtam még ilyet, de élmény SMS-t írni, ezt eddig csak az X2 hozta ki belőlem.
Tartozékok tekintetében is nagyon jól áll az X2! A dobozban találunk egy CST-80 típusú töltőfejet, egy EC700 adatkábelt, egy IM700 TV kábelt, egy MH500 sztereo headset-et, valamint egy 8GB-os microSD kártya is helyet foglal a készülékben. Összességében szerintem nem lenne baj ezzel a felhozatallal, ha nem a headset minőségén szeretne spórolni a gyártó.
Hatalmas gondban vagyok ezzel a készülékkel, mert nem tudom eldönteni, hogy nagyon szeretném vagy nagyon nem, ha az enyém lenne. Rengeteg funkciójába beleszerettem, ahogy a külsejébe is, azonban a Windows Mobile az agyamra megy! Összességében vannak számomra érthetetlen dolgok, amik kis odafigyeléssel kiküszöbölhetőek lennének, akkor viszont egy eszméletlenül nívós készülék lehetne még 2011-ben is! Ha a Sony Ericsson hallgat rám, akkor kiadják ezt a telefont egy másik OS-el, de ezzel a designnal, szerintem még a középkategóriában a hardverrel sem lenne baj!
A teszt következő részében jön a Windows Mobile!
